Közélet

2010.11.11. 16:50

Egy meztelen férfi kiabált be éjféltájt a ház ablakán

Babonás emberek mindig lesznek, így a babona is örök életű. Valószínűleg sokan hódolunk neki kisebb-nagyobb mértékben. Persze nem akkora változatosságban, mint amennyit az ezzel foglalkozó szakmunkák megörökítenek.

MG

Hogy Szolnokon mik voltak vagy két emberöltővel ezelőtt a leggyakoribb babonák, abból egy régen elporladt újságíró, Szabó Barna hagyott ránk egy csokorra valót. Nagy részük másfelé is ismert lehetett, de ez érthető. Egy olyan városban, ahol a lakosok jó részének nem itt állították ki a születési papírját, sokfelől jött szokások élhetnek egymás mellett. Így aztán a babonák között is akadhatott bőven idegenből hozott áru.
Szűkmarkúnak nem nagyon nevezhető Szabó Barna listája. Van rajta vagy háromtucatnyi tétel, de most csak néhány érdekesebbet elevenítünk föl közülük. Kezdjük mindjárt a legfurábbal.

A régi tudós emberek patkány ellen azt az okos ötletet ajánlották, hogy ahol felszaporodnak az egyébként igen eszes és ravasz négylábúak, az ott lakók közül valaki karácsony szombatján éjfélkor anyaszült meztelen háromszor kerülje meg az épületet, közben jó hangosan kiabáljon be minden ablakon. Így szólítsa fel távozásra a kéretlen vendégeket, amitől azok ész nélkül menekülnek a világ négy sarka felé. Hát az igazat megvallva, ebben van némi logika. Ha nekem fogcsikorgató hidegben éjfélkor pucér emberek kiabálnának be az ablakon, hát igencsak futásra venném a dolgot. Talán valami formás menyecske esetén volna csak érdemes megfontolni a kérdést. Az biztos, az egész procedúra látványnak sem lehetett utolsó.

Másutt az áll, hogy az igen kicsike jércetojás szerencsétlenséget jelent a házra, amit azzal lehet elhárítani, hogy át kell dobni a háztetőn a szomszédba. Hát ebben is van igazság, csak nem biztos, hogy használ a javasolt ellenszer. A kicsi tojás a mai árak mellett valóban szerencsétlenség, de kétséges, hogy enyhíti, ha ráadásul kupán találjuk vele a szomszédot.

A leendő kedvesükre kíváncsi férfiembereknek meg végképp érdekes módját ajánlották régen a tudakozódásnak. Röviden annyit, hogy az égő gyufát a tüzes végén megfogva figyeljék, merre hajlik a szára. Amerre mutat, arra lakik a jövendőbelijük. Na, ez biztos nem működött, mert a kíváncsi lélek úgy eldobta egyből a körmét megpörkölő tüzes gyufát, hogy annak a szára mindenfelé hajlott, így akárhol keresgélhette a menyecskét, ha abbahagyta az ujja fúvogatását.

A csuklásra vonatkozó jó tanács, az ijesztgetés pedig ma is ismert mindenfelé, ha nem is olyan kimunkált formában, mint ahogy régen ajánlották. Ugyanis a hideg vízzel való nyakon öntés, vagy az illető háta mögötti pisztolylövés kétségkívül hatásos gyógymód lehetett. Verekedés, vagy futás közben általában valóban ritkán szokott az ember csuklani, mert nem ér rá.

Kényes gyomrúaknak körömgyulladásra ellenben igen rokonszenves gyógymód található az ódon babonajegyzékben. Vagy döglött békához kell dörzsölni a fájós testrészt, vagy ha hirtelen nem kerül kellően avas példány belőle, hát egy friss brekkencset kell kettévágva ráhúzni. Gondolom, utána jöhetett a kézfogás az arra járó haragosokkal, hadd élvezzék ki ők is a gyógytudományt.

MG -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!