Több méternyi homok alatt találták meg a halottakat

— Azért munkálkodunk, hogy ez a terület megmaradjon, mert a kunhalmok eleve védettek. Bízunk abban, hogy unokáink is látni fogják — mondta határozottan Katona Mihály, a Rákóczifalvai Madárbarát és Természetvédő Kör vezetője a helyszínen, ahol tegnap bejárást tartottak a terület tulajdonosa és minisztériumi, illetve szakigazgatási hivatali szakemberek részvételével. Igaz, a területre Katona Mihályt nem engedték be...

— Felolvasok egy idézetet, amely a tavalyi egyeztetésen hangzott el egy elismert, kunhalomkutatással foglalkozó szakembertől: „Mindenképpen a jelenlegi hatályos törvény értelmében minden kritériumnak megfelel, ez a terület kunhalomnak számít”. A madárbarát kör 2007-ben a terület védetté nyilvánítását kérte az önkormányzattól. A testület támogatta is ezt, de végül nem „futott végig” az ügy — tette hozzá Katona Mihály.

A bejárást követően Árgay Zoltán a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya képviseletében elmondta: helyi védetté nyilvánítási eljárással kapcsolatos megkeresés érkezett hozzájuk a területet érintően. Ilyenkor a természetvédelemről szóló törvény előírásai szerint nyilatkozniuk kell arról, hogy szeretnék-e a területet országos jelentőségűvé nyilvánítani, vagy elegendő a helyi védettség is.

— Ahhoz, hogy ezt a nyilatkozatot meg tudjuk tenni, szükségünk van a terület természetvédelmi jogi státusának egyértelmű tisztázására. Ennek érdekében még tavaly kezdeményeztünk egy helyszíni bejárást a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnál, amire most került sor az illetékes Kulturális Örökségvédelmi Iroda, a természetvédelmi hatóság, a megyei múzeum bevonásával — mondta Árgay Zoltán. — A helyszínelés során megállapítást nyert, hogy a terület nem felel meg a természet védelméről szóló törvény kunhalom meghatározásának, így itt a kunhalom státusból fakadó országos védettség nem érvényesül. Viszont a területen található természeti értékek megőrzését mindenképpen biztosítani kell.

Hasonlóan vélekedik minderről dr. Csányi Marietta, a megyei Damjanich Múzeum régésze, aki szerint ez a terület nem kunhalom. Igaz, régészeti lelőhelyről van szó, Kastélydomb néven a múzeum adattárában is nagyon sok olyan adat, dokumentum van, ami arról szól, hogy mi minden került itt elő.

— Az 1930-as évektől már folyt itt homokbányászat. Egy óriási homokdombról van szó, amit elődeink is megtaláltak, és temetőként használtak — mondta a szakember. — A legkorábbi sírok kora, majd késő bronzkoriak, végül a népvándorláskorban gepidák, avarok is temetkeztek ide. Elképzelhető az is, hogy a bolygatatlan részeken további sírok is várhatók. Mindenesetre nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy ez nem kunhalom.
A terület tulajdonosa, illetve jogi képviselője most nem kívánt az ügyben nyilatkozni.

Annál magasabb, minél előkelőbbet temettek alá

A kunhalmoknak valójában semmi közük a kunokhoz. Dr. Csányi Marietta elmondta: a halmok többsége a Kr. e. 3-4. évezredben keletkezett, amikor is több hullámban jöttek Kelet-Európa sztyeppéiről olyan népek, amelyeknek még a nevüket sem tudjuk, és e halmok alá temették a halottaikat. A halmok nagysága valószínűleg attól függött, hogy mennyire volt előkelő az illető. Annyiban lehet azonban köze a kunoknak is ezekhez a halmokhoz, hogy utóbb megtetszett a későbbi korok népeinek, hogy ide lehet temetkezni. Mi is tártunk fel Kunhegyes határában olyan halmot, amelynek lábánál, oldalában Árpád-kori temető volt.