Léteznek angyalok, akik néha emberbőrbe bújnak

Sára és Vera csöppnyi lakásban éldegélnek Szolnokon szüleikkel. Otthonuk barátságos, de egy valamire valóban nem alkalmas: kerti-party szervezésére. Pedig Verának most ez lenne a vágya: végre egy olyan szülinapi zsúrt szeretne, ahová sok barátját elhívhatja. Talán az Új Néplap tud ebben segíteni...

A csöppnyi lakás minden helyisége otthonos melegséget áraszt: színek, kézzel készített alkotások, gyermekjátékok a polcokon, sarkokban, falakon. A Veres család él itt, két csöppnyi kislánnyal. Szó szerint csöppnyi méretűek ők, bár már Sára három, Vera pedig lassan hat éves lesz: a gyermekek alacsony növéssel születtek.

– Képzeld, most lesz a szülinapom! – csacsogja Vera. – Már hat éves leszek! Ennyi! – mutatja parányi ujjain a hatos számot, majd elmeséli, hatalmas szülinapi összejövetelt szeretne, de sajnos ez lehetetlen.
– Anya azt mondja, itt nem lehet kerti partyt szervezni, hiszen nincsen kertünk. Ez igaz... – töpreng a kislány. – Tavaly három barátnőmet tudtam csak elhívni, alig fértünk el a konyhában. Pedig milyen jó lett volna, ha az összes barátommal együtt tudok játszani!

Vera kicsit bicegve elszalad a gyermekszobába, hoz egy fényképet a tavalyi összejövetelről, megmutatja nekünk.
– Most szeretném elhívni Biankát, Szilvi nénit, Dórit, Lucát, Mátét... – és felsorol még legalább tíz nevet a naptárból.
Veresné Péter Judit, az édesanya megértően bólogat és elmagyarázza, a kétszobás szűk lakásban tényleg nem lehet nagyszabású bulit tartani, főleg nem kerti-partyt. Hacsak...

[caption id="" align="alignleft" width="360"] A két kislány, Sára (balra) és Vera végre igazi szülinapi partit szeretne: sok vendéggel, lufikkal, csokis-gyümölcsös Fotó: Csabai István
[/caption]

Hacsak az Új Néplap nem szervezi meg Verának valahol a várva várt szülinapi zsúrt. A kislánytól megkérdezzük, ha lenne egy ilyen lehetőség, ha egy angyalka teljesítené a kívánságát, hogyan telne az a bizonyos nap?

– Ekkora tortát szeretnék – tárja szét karját Vera, majd elmagyarázza, az a süti belül csokis legyen, kívül gyümölcsös. És lufikat is szeretne, sokat. Meg egy jégkorcsolyát, nem baj, ha nincsen jég. És bohócokat is, akik megnevettetik majd őket.

Az édesanya hozzáteszi, egy kis jókedvre valóban szüksége van a lányának ilyentájt, hiszen születésnapja körül mindig műtétre készülnek, Vera lábának ugyanis (alacsony növése miatt) folyamatos korrekcióra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen úgy mozogni, mint egy vele egyidős másik gyermek. Bár ovis társai, kis barátai nem is látják, hogy Vera másabb lenne, mint ők, valójában tényleg másabb, az élete ezért küzdelmesebb. A kislány odasomfordál hozzánk, majd kerek szemekkel megkérdezi:

– De... tényleg léteznek angyalok? Mert ha igen, akkor egy lila színű egyszarvú pónit is kérnék tőle! – bólogat, majd testvérével, Sárával együtt bevonulnak a játékbirodalomba könyvet nézegetni.

Igen, szerintünk léteznek angyalok, akik néha emberbőrbe bújnak. Pár nappal ezelőtt halk kopogással lépett be a szerkesztőségünkbe Károly. Könnyeivel küszködve mesélt gyermekkoráról. Azokról az időkről, amikor a két forintos mozijegy megvásárlása csak álom volt neki. Legszebb emlékei a sporthoz, a barátokhoz, a diákszerelmekhez kapcsolódnak, ezek nem kerültek semmibe.

Most, hogy olvasta lapunkban Magda Ildikó és hat gyermeke mindennapjait és vágyait, úgy döntött, megpróbál segíteni nekik. Bár mozijegyet nem tud mindegyikőjüknek venni, de a fiúk kérését talán tudja teljesíteni: hozzájárul egy új RAM vásárlásához, így végre a család használhatja az otthoni számítógépet.

– Ekkora összeget igenis fel kell ajánlanom ennek a családnak, talán bennem is megszűnik valami görcsösség a múltammal kapcsolatban – árulja el a szolnoki férfi.

– Nem hiszem el! Ilyen nincsen! – kiált fel Ildikó, amikor felhívjuk a jó hírrel: megvan az a bizonyos számítógép-alkatrész. Sőt, az egyik mozi mindenkinek ad belépőjegyet, így végre életükben először elmehetnek filmet nézni. 

- Olyan jó lenne személyesen találkozni ezzel a kedves felajánlóval! Lehet? – kérdezi tőlünk, de mi csak a fejünket ingatjuk, az angyalok már csak ilyenek, nem szeretik a nyilvánosságot...

Gyermeknap az Új Néplappal

Igazi tankba szeretnék ülni! Én pedig egy helikopterbe! Rózsaszín pónit szeretnék! Élményfürdőbe utaznék! Kezet foghatok egy bohóccal? Ilyen és ehhez hasonló kéréseket minden kisgyermekes szülő hallott már. Legtöbben szomorúan legyintenek, „erre nincsen pénz” vagy „ilyet nem tudok teljesíteni” mondatot suttogva gyermeke fülébe.

Az Új Néplap megpróbálja szebbé varázsolni sok-sok kisgyermek májusát, teljesítve az olykor esetleg furcsának tűnő kéréseiket. Írja meg Ön is, mit szeretne gyermeknapra lánya, fia, unokája, s mi igyekszünk minél több kérést teljesíteni, s a következő hetekben minél több gyermeket és családot bemutatni lapunkban. Várjuk olvasóink felajánlásait is, legyen az játék, szolgáltatás, esetleg anyagi segítség. Azaz bármit, ami boldogabbá teheti a kisebbek és nagyobbak számára a gyermeknapot. Tegyük együtt szebbé a legkisebbek tavaszát!

Postacímünk: Új Néplap, 5001 Szolnok, Pf. 105.
E-mail: [email protected]
Telefonszám: 30/64-74-699