Szerencse, ha spórolhatunk

Férje az építőipar „rabszolgája”, télen-nyáron, fagyban-hőségben burkol és fest. A házaspár élete jól példázza a magyar fiatalok anyagi helyzetét és megtakarítási lehetőségeit: bár dolgoznak napestig, önálló lakásuk nincsen, évek óta albérletben élnek. Mindig megtudom, melyek a legfrissebb terveik a jövőre vonatkozóan: hol szeretnének telket venni, házat építeni vagy lakást vásárolni. Majd jön a konklúzió: egyik sem megy, mert annyi készpénzük sincsen, hogy hitelt vegyenek fel. Marad tehát az albérlet, ahol mégiscsak önállóan élhetnek. És marad az ördögi kör is: ha van bérleti díj, akkor nincsen hitel.

Ma ismét összefutottam a házaspárral, akik elmesélték, hamarosan költöznek. Na nem új házukba vagy frissen vásárolt lakásukba, hanem vissza a szülőkhöz. Mert inkább feladják függetlenségüket, csak végre tudjanak félretenni. Ha többet nem is, de az albérlet árát legalább. Így számításaik szerint „csak” két évet kell(ene) együtt lakni a szülőkkel, hogy belevágjanak egy építkezésbe. Igaz, akkor már elmúlnak harminchat évesek, és hát hol van még a gyermekvállalás...

Mi tehát a megoldás?

A szakemberek szerint elég a tudatos pénzügyi gondolkodás, az, hogy a kevésből is tegyenek félre a fiatalok. Az ifjúság szerint viszont többre lehet jutni a lehetőségek kihasználásával és főleg egy nagy adag szerencsével, mely utóbbi nem csak az anyagiak gyűjtögetéséhez szükséges, hanem magához az élethez is.