Internálótáborba hurcolták az ügyvédet, mert kémkedett

Egy Dayka Antal-olajfestménnyel gazdagodott a megyei kamara dr. Bárándy Gyuri bácsi által. Már régóta mindenki Gyuri bácsinak szólítja a szeptemberben 94. életévébe lépő ügyvédet, a Magyar Ügyvédi Kamara korelnökét, aki egyben egyik alelnöke is a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéből Elszármazottak Baráti Egyesületének.

– Apám tulajdonában volt egykoron ez a kép, s én úgy tudom, ez a téli Szolnokot, e szép városnak egyik utcáját ábrázolja – mutatja a festményt a fogadására összegyűlt tisztes társaságnak Gyuri bácsi. – Ha úgy tetszik, most hazakerült az alkotás – mondja, majd azonnal életének megyei történéseit meséli figyelmesen érdeklődő hallgatóságának.
– Apáméknak a Törökszentmiklósi Surjányban volt egykoron birtoka. Ott, ahol most egy húsüzem áll. Ismerem a tulajdonosát, s bár nem Tóth Tibor alakította a történelem menetét, de ha találkozom vele, viccesen mindig úgy szólítom, hogy „bitorló”. Persze, ő sem haragszik rám. Szóval, Törökszentmiklóson születtem, de azt soha nem tudtam meg, hogy apámék házában vagy a nagyszüleimnél láttam-e meg a napvilágot, s azt sem tudom, egyik-másik ház áll-e még.

Annyit tudok, hogy felmenőim java része a törökszentmiklósi római katolikus temetőben nyugszik. Az elemi iskoláimat magántanulóként végeztem, majd elkerültem a gödöllői Premontrei Gimnáziumba. Az érettségit követően az egri Érseki Jogi Akadémián megszereztem a jogi diplomámat, és a sors úgy hozta, hogy 1941-ben Kolozsvárott doktoráltam. Törökszentmiklóson voltam ügyvédbojtár, majd tevékenykedtem Budapesten és Kolozsvárott is. A háború után visszakerültem Miklósra, de aztán hamarjában a fővárosban találtam magam. Arra is emlékszem, hogy amikor Horthy Miklós és családja ingázott Budapest és Kenderes között, akkor 500 méterenként lovas csendőrök álltak sorfalat az úton, s ezekben az időszakokban a mi tanyánkon napokig vagy 20-25 ló volt bekötve.

– Úgy tudom, hogy internálótáborba is elhurcolták. Igaz ez?
– 1951-ben már Budapesten dolgoztam, amikor az egyik éjjel egy Pobedával jöttek értem, s elvittek a Gyorskocsi utcába. Bevonszoltak az egyik irodába, ahol a kihallgató ávós íróasztalán egy pisztoly és egy gumibot volt. Az első kérdése az volt, hogy kémkedtem-e az amerikaiaknak? Azonnal rávágtam, hogy igen! Néz rám csodálkozva az ávós, és kérdi, hogy nem akarok tiltakozni. Mondom hogy nem, mert ha azt válaszolom, nem kémkedtem, úgy vagy lelő a pisztollyal, vagy megver a gumibottal. A golyó általi haláltól nem félek, mert gyorsan hat, s még a kihallgatónak is el kell számolni a holttestemmel.

Annyira viszont nem vagyok bátor, hogy megveressem magam, így inkább fogalmazzák meg, hogy miben vagyok bűnös, én pedig aláírom. Így is lett, aláírtam, hogy kém vagyok, ezért két évre Kistarcsára száműztek. 1953-ban szabadultam, de csak segédmunkásként vállalhattam munkát. Krumplit pakoltam a piacon. Az ügyvédi munkámat pedig csak 1956 után folytathattam. Azóta megint megszakítások nélkül praktizálok, mind a mai napig...

Gyuri bácsi felkerült a filmvászonra is

Kevesen tudják, de dr. Bárándy György egyszer egy filmszerepet is elvállalt. „Az én kis nővérem” című, 1996-ban készült magyar játékfilmben ügyvédként saját magát alakította: – Azt hiszem, tökéletesen sikerült megformálnom a figurát, hiszen az én alkatom és személyiségem szinte semmiben nem tér el a filmbélitől – mondja mosolyogva esetét a filmvászonnal Gyuri bácsi. A film „első osztályú” kategóriáját, illetve ügyvédünk kiemelt szerepét jól mutatja, hogy a két főszereplő, Nagy-Kálózy Eszter és Cserhalmi György után közvetlenül dr. Bárándy Györgyöt tüntették fel a szereplőlistán. – Bármennyire is remekeltem a filmben, soha senkinek nem jutott eszébe, hogy még egyszer szerepet adjon. Így nem kerültem szereposztó díványra, de Hollywoodba sem – nevet újra Gyuri bácsi.