Szárnyas közellenségek, már összegyűltek a fegyveresek

 A szakembereknek kevés lehetőségük van, hogy szembeszálljanak a kárókatonákkal. A hatályos jogszabályoknak megfelelően gázágyús riasztást, illetve lőfegyveres riasztást és gyérítést alkalmazhatnak, azonban ez sokszor kevésnek bizonyul.

Papp Gábor, a Tisza-tó halászati hasznosításával megbízott társaság ökológiai vezetője elmondta, a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. a helyzet súlyának megfelelően foglalkozik a kárókatona-kérdéssel, kezdettől részt vesz a Vidékfejlesztési Minisztérium által tavaly létrehozott kárókatona-munkacsoport tevékenységében. A vállalkozás a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve 2013-ban a jogszabályok nyújtotta keretek között csökkenteni kívánja a nagy kárókatonák helyi populációját és folytatja a két faj állományváltozásainak megfigyelését. Az ökológiai vezető emlékeztetett arra, hogy a nagy kárókatonák halfogyasztása évek óta országszerte súlyos gondokat okoz a halastavakon és természetes vizeken egyaránt. Hazánkban jelenleg ebből a fajból mintegy 2500–3000 pár fészkel, de a kóborló és vonuló madarakkal együtt mennyiségük meghaladja a 25 000 példányt. Figyelembe véve, hogy egy kárókatona naponta mintegy fél kilogramm halat eszik, évenkénti táplálékigényük eléri a 2500 tonnát.

A gazdasági károk mellett a nagy kárókatona jelentős gondot okoz a természetvédelem területén is. Nagy hatékonysággal képes megfogni a hengeres testű halakat, mint a kecsege, a márna, a süllő, a domolykó vagy éppen a fokozottan védett magyar és német bucó. Emellett a kormoránok fészektelepeikről fokozatosan kiszorul a többi, természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj – például a szürke gém, a bakcsó és a kis kócsag –, és savas ürülékük miatt kipusztul a környező ártéri növényzet.

A szajoli Halász Kft. még a télen szervezett populációgyérítést a Közép-Tisza mentén a rendkívül elszaporodott kormoránok számának visszaszorítására. A tél folyamán csak egyetlen vadászatot szerveztek a folyó kiskörei szakaszán és Abádszalók térségében. Akkor a mindössze 100-150 gyülekező madárból egyet sem sikerült elejteni. Ez nem volt meglepő, hiszen korábban is csak úgy tudtak hatékony gyérítést végezni, ha a Tisza-tó és a környező állóvizek teljesen befagytak és emiatt a kormoránok ezresnél nagyobb csapatba verődve kerestek táplálékot a folyó egy-egy rövidebb szakaszán. Szolnok határában is több mint 5–600 egyedet számláltak. A tapasztalatok alapján a kormoránvadászatok sikerét csak a golyós, valamint a sörétes fegyverek együttes alkalmazása garantálja.