A nylonvilág átka

Nevezetesen az, hogy még mindig nem gyógyultunk ki az eldobható dolgok bűvöletéből, amik közé egyébként nem csak a rohamos technikai fejlődés miatt elavuló műszaki eszközök tartoznak. Lopva szinte már egész életünket beszőtte a szellemisége.

Már jó ideje gond nélkül válunk meg mindentől, amiről sikerült elhitetni velünk, hogy bár használható, de már nem való semmire. Más a divat, s szép új magyar kifejezésekkel élve nem trendi, ciki őrizgetni, legyen az cipőtől kezdve a mosógépen át az autóig bármi. Egy elhíresült javaslat szerint ez alól még a feleség sem kivétel: ha „öregecskedik” nem érdemes kímélni, vagy felújíttatni, ott a friss kínálat helyette.

Vagyis megfordult szekér. Nem embervoltunkhoz, emberi kapcsolatainkhoz igazítjuk a magunk eszkábálta világot, hanem fordítva. A szándékosan silány kivitel nélkül sem örökéletű bóvli mutat mintát az életre szóló dolgok, egymás és a teremtett környezet megbecsüléséhez.
Ez pedig nem fog működni örökké. A Föld véges, zárt rendszer, s ha nem élünk vele tisztességesen és józanul, pazarlás nélkül, belátható időn belül szűk lesz számunkra. Az eldobható világ meg többe kerül, mint amit tartósnak szánunk. Először meg kell csinálni, de utána el is kell takarítani, mint szemetet. Mindez véges energiáinkat emészti, s azok fogytával a maradékon civakodva biztos, hogy a nem is túl távoli jövőben egymás torkának fogunk majd esni.