Ő az egyetlen, aki kutyával járhat a tanórákra

– Sziasztok, jókor jöttetek, épp vége a sulinak! Ő itt a kutyám, Prézli! – intett mosolyogva felénk kerekesszékéből Lina, miközben átölelte hűséges társa nyakát. A labrador-vizsla keverék kutya hálás szemekkel nézett a tizenkét éves leányzóra.
Karolina gerincvelő-betegsége miatt kényszerült váratlanul kerekes székbe. Egy reggel iskolába tartott ikertestvérével Dominikkal, amikor úgy érezte: nem engedelmeskednek lábai és képtelen tovább menni. Az elmúlt hónapok alatt már sokat erősödött, bízik abban, hogy felgyógyul súlyos betegségéből. Addig is, családján kívül Prézli segíti a mindennapokban.

– Egy ismerősünktől hallottam, hogy kutyát szerez beteg kisfia mellé, gondoltam megpróbáljuk mi – mondta Kocsisné Márti, a lányka édesanyja. – A Kutyával az Emberért Alapítványhoz fordultunk levélben, akiktől szinte rögtön választ kaptunk. Június végén már találkozhattunk az akkor már vizsgázott kutyussal, majd júliusban Tatán töltöttünk négy napot, hogy Lina és Prézli összeszokjanak. Szerencsére az első pillanattól fogva egymásra találtak, a kuyta többek közül választotta ki a lányomat. Ennek azért is nagyon örültünk, mert nem biztos, hogy a kiválasztott kutyus mindig jó is a gazdinak és fordítva – folytatta.

A kiképző is ellátogatott Kengyelre, hogy megnézze: hová kerül az okos négylábú. Mivel városi kutya volt, nem lehetett tudni, hogyan reagál a vidéki környezetre: macskákra, a család másik kutyájára. Szerencsére azonban nem volt gond, Prézli könnyen és jól alkalmazkodott. Jól kijön a nyolc éves labradorunkkal, és bár eleinte természetesen volt egy kis féltékenység a régi kutyánk részéről, hamar összebarátkoztak. Augusztus közepétől tartózkodik folyamatosan a családnál Prézli és nagyon sokat segít Linának, amiért mindannyian nagyon hálásak vagyunk.

– Azóta elválaszthatatlanok a lányommal – folytatta Márti.
– Le kellett tenniük egy vizsgát közösen is az egyik forgalmas budapesti bevásárlóközpontban. Huszonegy vizsgapont volt, amit kiválóan teljesítettek. Nagyon megdicsérték őket. A kutya látta, hogy Lincsi mit akar és azt tette – folytatta.
– Amikor Karolina lebetegedett, odafeküdt mellé az ágyába és szomorúan nézett rá. Nem mozdult mellőle, el sem lehetett volna onnan hozni. Prézli nagyon intelligens állat: villanyt kapcsol, ajtót nyit és csuk. Ha valami problémája akad Linának és nem vagyok a közelében, a kutyus meghallva az "anya" szót, jön és "szól" nekem. Nem tágít mellőlem, amíg nem megyek utána. Ha szomjas Karolina, kiküldi a kutyával az üres üdítős flakont és miután megtöltöm, Prézli odaviszi neki. De hozza a pórázát, könnyebb táskát is cipel és kiviszi a kukába a szemetet. Addig maradhat nálunk, amíg Lincsi meg nem gyógyul – árulta el.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Prézli imádni való kutya, ráadásul hű és gyógyító társa a kengyeli Kocsis Karolinának, aki még az iskolába is elviszi négylábú társát.
Fotó: Csabai István
[/caption]

Az intelligens négylábú az iskolába is elkíséri a kengyeli leányzót és a tanórákon is vele marad. A gyerekek, szülők és tanárok felkészítő órán vettek részt, ahol bemutatták a kutyust. 
– Ügyesek a gyerekek nagyon, tudják, hogy Prézli nem egy játszókutya, de ha úgy viselkedik, meg lehet simogatni – mondta Márti.
– A tanórákon a pad alatt fekszik, nem zavarja sem a tanárokat, sem pedig a tanulókat. Karolina úgy látta jónak, ha délután kettő órakor hazahozom a kutyát, mert akkortól nagy a nyüzsgés a szakkörökön délután négy óráig. Linát délután az ikertestvére, Dominik kíséri haza. Örülünk, hogy Prézlire találtunk, nagyon szeretjük őt! Lina egészen kinyílt azóta és bár eddig is nagyon talpraesett volt, könnyebben boldogul a hétköznapokban. Egy netes szépségversenyre is beneveztük, amelyen karácsonyi fotózást lehet nyerni. Bízunk abban, hogy sokat szavaznak Lincsire! – búcsúzott az anyuka, Lina és természetesen a lányka hűséges "árnyéka", a négylábú Prézli.

Segítő kutyák hazai honosításán dolgozott a szervezet

"Ne menj előttem, lehet hogy nem tudlak követni. Ne menj mögöttem, lehet hogy nem tudlak vezetni. Menj mellettem, s légy a barátom!", áll a Kutyával az Emberért Alapítvány (KEA) honlapján. Az elmúlt években elsősorban a mozgássérült-segítő és terápiás kutyák hazai meghonosításán dolgozott a szervezet. A KEA Magyarországon az elsők között kezdett speciális kutyákat alkalmazni terápiás-fejlesztő foglalkozásokon, és jelenleg is folyamatosan fenntart kutyás-terápiás fejlesztő programokat. A KEA éves rendszerességgel biztosít vizsgázási lehetőséget a segítőkutyás mozgalomba csatlakozni kívánó kutyák és gazdáik számára.
Kép: Az egész család megszerette a képzett kutyát. Lina és anyukája Márti nagyon hálás az okos négylábúnak. FOTÓ: CSABAI ISTVÁN