A vízre bocsátáson már túl van

Barta Kálmán a hatvanas években kezdett el foglalkozni a modellezéssel, majd egy időre háttérbe szorult ez a szenvedélye, ugyanis majd öt évtizedig önkéntes vonulós tűzoltóként életeket, épületeket mentett szabad idejében. Most nyugdíjasként újra szebbnél szebb motoros utasszállító-hajómodelleket épít.  

– Egykor az MHSZ keretében modelleztünk, sok megyei és területi versenyről hoztam haza díjat. A legrangosabb egy országos hatodik hely, amit a robbanómotoros sebességi hajómodellemmel a Városligeti tavon értem el 1984-ben – idézi a kezdeteket Barta Kálmán, akinek egy komolyabb távirányítású modell elkészítése hónapokig tart, mert arra törekszik, hogy élethű, minél tökéletesebb legyen. Előfordul, hogy az ebédlőben, a társalgóban is félkész, vagy festés után száradó hajók vannak. Ez feleségétől, Icukától sok türelmet, megértést igényel. Csaba fia már gyerekként ott tüsténkedett mellette, járt vele a bemutatókra, saját modellt készített, másik fia Kálmán és lánya, Csilla, a versenyeken segít neki. Unokái, Tamás és Benjámin is segítenek a bemutatókon a papának.

Barta Kálmánék régi klubtársakkal öt éve újraindították a modellezést a kisújszállási lövészklub modellező szakosztályaként. A tizennégy tag egyre komolyabb rádiós távirányítású hajó, repülő és autómodellt készít. A reptéri bemutatókhoz Rácz János pilótától, a hajóshoz a Kumánia Gyógyfürdő igazgatójától kapnak segítséget. [caption id="" align="alignleft" width="360"] A képen Barta Kálmán hajómodelljeivel, a HALNY-1-el és a kezében a Kis Güzüvel
[/caption]

A csónakázótónál volt idén az I. Kumánia Bárkamozgató Tolóhajó modell és Vitorlás hajómodell nyílt hazai verseny, melyet jövőre is megrendeznek. Ha az időjárás engedi, karácsony előtt szeretnének még bemutatót rendezni a tavon.

Barta Kálmán idén több hajót épített, három hónap alatt lett kész a HALNY-1, melyhez a szolnoki Topercze Jenőtől kapott szakmai segítséget, hiszen a csörlő, a mentőcsónak mind működőképes rajta. A hajó már túl van az első sikeres vízrebocsátásán.

– Ez a legnagyobb izgalom, ekkor derül ki, felborul vagy szépen siklik a vízen. Okoztak már meglepetéseket hajóim. Volt, amikor bementem a vízbe a felborult hajóért, csak mikor már nyakamig ért a víz, kicsit gyorsabban jöttem kifelé – mondja mosolyogva. Máskor motorcsónakkal a versenypályát jelöltük ki, amikor a vízbe estem. Megkapaszkodtam a csónakban és a fiúk kihúztak.

Nem egy Balaton járó Barta Kálmán, sétahajózáson a hetvenes években volt ott utoljára. Járt a Tisza-tavon és a Velencei tavon is,  de inkább készíteni szereti a vitorlás hajókat. Most az RG 65-ös kategóriában épít versenyhajót, melyet tavasszal szeretne vízre bocsátani. Az idei év szakmailag jól zárul számára, hiszen a Kis Güzüvel októberben Dunakeszin az országos bárkamozgató tolóhajó versenyen ötödik lett. Reméli, Kisújszálláson jövőre dobogós lesz.

Nem a hajóépítő férfi az egyetlen különleges mesterséget űző kisújszállási: Balogh Károlyné szalmafonótól például az elmúlt években sokan tanulhatták meg a szalma és csuhéfonás rejtelmeit a vasalt szalmakép készítéstől az aratókoszorún át. Most Erzsike néni a vert csipke készítés rejtelmeibe avatja be az érdeklődőket a csütörtökön induló képzéssel.

– Még fiatalon tanultam meg a csipkeverés, a kesztyűkészítés és a szűrhímzés alapjait – mondja Erzsike néni, édesanyám Szabó Elza tanító nénitől vette meg nekem az orsókat. – Aztán egy darabig a háziipari szövetkezetnek dolgoztam, legnagyobb vert csipke terítőm egyméteres volt. Ma is őrzőm az idős csipkeverő néniktől kapott mintákat. Nagy örömmel adom most át tudásomat a fiataloknak, csak azt kértem, olyanokat taníthassak, akiknek még soha nem volt orsó a kezükben. Így a nulláról indulunk, remélem két hónap múlva már egy kis mintát mindenki el tud majd készíteni.

kiskép: Balogh Károlyné a csipkeverést tanítja meg
FOTÓ: DARÓCZI ERZSÉBET