Kulcs a lábtörlő alatt

Ő kint, a kulcs meg bent tartózkodott, s szorult helyzetében mit tehetett volna, felhívta a fiát, aki saját kulcsával indult hazafelé. Mivel távolról jött, a pórul járt hölgy jelentős időt töltött saját ajtaja előtt őrködve. „Régen ilyesmi nem történhetett volna!” – fűzte hozzá a históriához a gazdája.

Elmerengtem azon, hogy emlékeim szerint miképpen játszódott volna le az eset, amikor egy emberöltővel ezelőtt még én is annak a vidéknek a levegőjét szívtam. Valóban, már az ajtócsapódással kimúlt volna a konfliktus, mert még ismeretlen volt a ma divatos önzáródó szerkezet. A kilincs lenyomásával megoldódik az egész probléma, ha pedig valaki  elmenőben nagyobb biztonságot akart javainak, zárás után a kulcsot többnyire felrakta az ajtó tetejére, vagy, mint a viccben, betette a lábtörlő alá.

Csupán jelzésértéke volt az egésznek, azt üzente vele a házigazda a távolléte alatt érkezőknek, hogy nincs otthon, megérkezéséig senkinek semmi dolga őnáluk. Ritka madár volt a tolvaj, ha mégis került, se nagyon boldogult, mert az egész utca figyelte árgus szemmel az idegent. Nagyon más volt a szellem, mert amellett, hogy ismeretlenül is köszöntek egymásnak az emberek, még a legnagyobb haragosa javait is őrző szemmel figyelte a másik.
No, ezen sajnos túl vagyunk, s hogy visszajön-e még valaha ez a világ, ki tudja. Pedig kár érte, mert azt mutatta, hogy minden akkori nehézség ellenére léteztek még olyan közösségek, amiknek ma híjával vagyunk. Pedig sok bajunkra megoldást jelenthetne a feltámasztásuk.