Munkánk gyümölcse

A pszichológiában egyfajta gyűjtőfogalom, és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal – szól az egyetemeken és főiskolákon oktatott meghatározás. De hogy mit is jelent a gyakorlatban, arról bizony igazán csak tapasztalás útján győződhet meg az ember.
A pedagógusnak egy mosoly­gó gyermek, aki munkája nyomán szívja magába a tudást, s készül fel az előtte álló kihívásokra, az orvosnak a beteg gyógyulása, a fazekasnak az élmény, hogy dolgos kezei nyomán formát ölt az agyag, a kőművesnek a sorról sorra magasodó falak látványa, a cukrásznak egy-egy kreatív ötlet megvalósítása jelenthet motivációt. A szerelőt a hibák feltárásának és megoldásának sikere, a szobafestőt otthonaink látványos megújítása, a zenészt az alkotás öröme és a taps, másokat pedig egészen más, ki tudja hányféle sikerélmény motiválhat mindennapjai során.

A néhány éve egyre többször foglalkoztatói követelményként felbukkanó motivációs levélbe jobb esetben (persze, a biztos megélhetésen és a fejlődés, az előre lépés lehetőségén túl) ilyesmiket írhatnak a munkakeresők. De vajon mit várt a pályázóktól annak a hirdetésnek a feladója, melyben egy fővárosi munkahelyre illemhelykezelőt keresnek, s a magyar nyelvű önéletrajzon és a fizetési igény megjelölésén túl motivációs levelet is várnak a jelentkezőktől?! A „háeres” valószínűleg vicces kedvében lehetett a hirdetés megfogalmazásakor (talán még jót is kuncogtak a kollégákkal a szövegen), vagy egyszerűen csak magasról ... az egészre.