A gyermek, az élet értelme

Ha ez valóban így van, megdőlni látszik a lelkünk mélyéből feltörő, évezredek óta az emberiséget fenntartó-előrevivő hit, miszerint a gyermek az élet értelme. A szakemberek számadatokkal támasztották alá kijelentésüket: a nők közül egyre kevesebben és egyre később vállalnak babát.

De valóban boldogabbak ezek az emberek? Nem! Csak gondtalanabbak, hiszen a gyerekneveléssel járó felelősség ismeretlen számukra. Csakúgy, mint az aggódás éjszaka a lázas csöppségért, később a félelem, ha nem ér haza időben. Az izgalom, felveszik-e a kinézett egyetemre, majd a remény, megtalálja-e az igaz szerelmet és társát az életben.

Boldogabbak ezek az emberek? Nem! Csak szegényebbek. Olyan élményektől fosztják meg magukat, melyek semmiféle anyagi jóléttel és könnyű élettel nem érnek fel. Ugyan, mi pótolhatja kislányunk mosolyát? Mi helyettesítheti kisfiunk ölelését? Mi érhet fel a „szeretlek, anya!” fülbe suttogásával?

A britek vizsgálatára egy másik, ugyancsak nyugat-­európai kutatás a válaszom: azok a férfiak és nők, akik házasok, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg hatvanadik életévüket, mint a szinglik. Ha pedig a kapcsolatból gyermek is világra jön, akár újabb tíz évvel hosszabb ideig élvezhetik a szülők az élet minden apró örömét.
Ha hajlandóak vagyunk hinni a szigetország „boldog” lakóinak, pár évtized múlva már kutatásokat sem kell végezni e témakörben. Nem lesz ugyanis már kit megszólítani, hiszen a nagy boldogságban egyszer csak arra jövünk rá, hogy elfogytunk...