Magyarázatra szoruló igazság

Nos, attól tartok, efféle látszatmegoldás született a két kisgyermek halálát okozó ír gázoló, Francis Tobin büntetése letöltésének ügyében is.
A tragédia 14(!) évvel ezelőtt történt, de a jogerősen bűnösnek kimondott és elítélt gyorshajtó azóta sem töltötte le a rá kiszabott 3 éves börtönbüntetést. A hét elején azonban valami történt. Valami újabb sártapasztás. A magyar és az ír igazságszolgáltatás ugyanis összekacsintott egymással, s megegyezett abban, mindkét fél sikerként könyvelje el, hogy a férfi végre bevonult egy fővárosi büntetés-végrehajtási intézetbe.

De milyen szánalmasan álságos siker az, hogy Tobint kiváltságos elítéltként kezelik hazánkban? Egyszemélyes különcellájában naponta látogathatja a felesége, ráadásul 5 nap múlva már vissza is térhet Írországba! „Győzött az igazság!” – jelentette ki a magyar igazságügyi miniszter. Számomra azonban még akkor sem megnyugtató eredmény ez, ha a férfi a szigetállamba történő visszatérte után, kialkudott kényelemben, rövid ideig talán folytatja is a büntetése letöltését.

Nem tudom, hogy az elmúlt 14 évben mi járhat Tobin fejében, és azóta mennyire furdallja a lelkiismerete? Vajon meddig nem szabadul a gondolattól, hogy két angyalarcú kisember életét oltotta ki egy leányfalui gyalogátkelőhelynél, a járdán autózva? Viszont szívesen elmagyaráznám neki, amikor pénteken kiengedik a BVI-ből, és hazatér Írországba, hogy mit is jelent az a magyar mondás: „Kenjük be sárral!”