A láthatatlan munka napja

Nem szerepelnek sztármagazinokban és nem tűnnek fel színpadokon, mozivásznon sem. Munkájuk észrevehetetlen, talán még a ház előtt csaholó eb sem mozdítja fülét, ha ezek az ismeretlen-ismerős asszonyok és férfiak végre jóleső fáradsággal ülnek le többórás robotolásuk után.

A láthatatlan munkások azok, akikről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Az egyszerű, mégis hétköznapi hősként élő emberek: akik önzetlenül, fizetség nélkül dolgoznak a családjukért vagy egy közösség érdekében. Ilyen a nyugdíjas nagymama vagy nagypapa önkéntes „bébiszitterkedése”, az idős, beteg rokon vagy szomszéd néni gondozása, és ide tartozik a házimunka vagy a civilszervezeteknél végzett önkénteskedés is. E láthatatlan munkások mindig csendben végzik dolgukat, társadalmi (és sokszor családi) elismerést is alig-alig kapva. Pedig tevékenységük pótolhatatlan, ami akkor tűnne csak fel, ha ezek az emberek hirtelen eltűnnének. És nem lenne vacsora az asztalon, nem végezne senki adománygyűjtést a szegények javára, nem akadna, aki vigyázna a beteg gyermekre vagy senki nem locsolná meg távollétünkben a szobavirágokat.

Igen, itt az ideje, hogy végre figyeljünk ezekre az emberekre, akik halkan végzik a dolgukat, és végre elismerjük azt az értékes munkát, amelyet nap mint nap végeznek. A láthatatlan munkáért pedig legalább egy csendes köszönet járjon! Higgyék el, szereplőink nem is várnak többet ennél...