Tábla őrzi a hősök emlékét: hat gyermeket mentettek ki

1969. április 11-én huszonöt embert, köztük hat gyermeket menekítettek ki a sűrű, áthatolhatatlan füstből a kivonuló tűzoltók, majd alig néhány óra alatt eloltották a tüzet. Ennek a hősiességnek állít emléket az a tábla, melyet szerdán délután avattak fel a régi épület helyén álló mai Árkád falán.
– Egykor talán a mai hősies tűzoltók emlékét is hasonló tábla őrzi majd. A mostani gesztus jelzi, hogy nem csak helyt állunk nap mint nap a katasztrófahelyzetekben, de fejet is hajtunk az elődök előtt –  emelte ki ünnepi beszédében Varga Béla ezredes, megyei katasztrófavédelmi igazgató, miután felidézte a negyvenöt évvel ezelőtti eseményeket. Mint kiemelte, a helyszínre elsőként érkező egységet Szabó Ferenc százados őrsparancsnok vezette, tagjai pedig Györe Imre, Tóth Pál, Tóth Imre, Farkas István, Rákóczi József, Gigor István, Németh József, Sónya Frigyes, Ecsédi Gyula, Molnár István és Bódi Balázs voltak.

– A város történetének egyik legnagyobb tűzeseteként tartjuk számon Szolnokon azt a katasztrófát, amikor a régi Centrum Áruház leégett – emelte ki az igazgató. – A mai Árkád, tehát a Kossuth tér és a Ságvári körút (ma Szapáry út) sarkán álló egykori Nerfeld-palota alsó szintjén akkoriban Szolnok legnagyobb áruháza kapott helyet, a felsőbb szinteken pedig több tucatnyi család lakott. Életüket a gyors beavatkozás mentette meg.
Szabó Ferenc nyugalmazott tűzoltó alezredes, egykori őrsparancsnok ma is pontosan fel tudja idézni annak a kora reggelnek minden mozzanatát.

– A riasztás 4 óra 17 perckor érkezett, ám az első jelzésből nem lehetett eldönteni, milyen a tűz, ráadásul korábban többször is előfordult, hogy a homlokzaton lévő zárlatos reklámtábla miatt tévesen riasztottak bennünket – idézte fel az eseményeket a nyugdíjas alezredes. – Ezért először csak két fecskendővel indultunk a helyszínre, ám már az SZTK épületénél járva láttuk, hogy sokkal nagyobb a baj, így azonnal hármas fokozatúra emeltem a riasztást. Úgy festett a környék, mintha egy óriási 424-es mozdony okádta volna a füstöt. Alig három perccel a riasztás után, 4.20-kor értünk a házhoz, ahol a két felső emeleten rekedt lakók már kétségbeesetten kiáltoztak segítségért. A fojtogató füstben nem sok hiányzott a pánikhoz.

Nyilvánvaló volt, hogy először az emberéleteket kell menteni, ezért amilyen gyorsan csak lehetett, lehoztuk a lakókat létrákkal. Időközben újabb egységek érkeztek Ceglédről, Mezőtúrról, Jászberényből, Kecskemétről, illetve abonyi és törökszentmiklósi önkéntes tűzoltók is segítettek. Alig egy óra alatt befejeződött a lakók kimenekítése, reggel hét órára pedig a tűz lokalizálása is megtörtént.

Végül az épületet nem kellett életveszélyessé nyilvánítani, a házban lakók néhány nap múltán visszamehettek lakásaikba. Közel két esztendő múltán elköltöztették őket a Vosztok lakótelepre, de még további éveken keresztül állt a ház üresen, csak jóval később kezdték bontani. Bár már régesrég újjáépült a terület, a városban élők azóta is Centrum-sarokként emlegetik ezt a részt. Mostantól pedig emléktábla is jelzi, miről is nevezetes ez a belvárosi utcasarok.

Viharos gyorsasággal terjedtek a lángok

„Bekapcsolt hősugárzó okozta a szolnoki Centrum Áruház égését” – adták hírül a lapok a katasztrófát követő napokban. Az áruház toldaléképületében – amely nem volt nagyobb, mint egy családi ház – csaptak fel a lángok hajnali négy óra tájban. Egy hősugárzótól gyulladt ki az épület, melyet alig húsz centiméternyire helyeztek el a függönytől. A híradások szerint a szolgálatot teljesítő idős éjjeliőr nagyon megijedt, amikor felfedezte a tüzet. S bár ekkor még a közvetlen közelében lévő porral oltóval könnyedén megfékezhette volna a lángokat, inkább átszaladt az igazgatói irodába, hogy telefonon értesítse a rendőrséget. Ekkorra a lángok már belekaptak a raktáron lévő takarókba, s viharos gyorsasággal terjedtek a felső szinten. Sűrű fekete füst borított el mindent, melyre már az áruház feletti lakók is felébredtek, hiszen a koromfekete füst a lakásokba is beáramlott.