Versbe foglalt kérések

Igen, nem félreírás, valóban egy leányzó száját hagyta el ez a mondat. A kislány ugyanis egyetlen évben sem hagyja ki a locsolkodást és apukájával, bátyjával együtt járja sorra a barátokat, ismerősöket, miközben persze őt is meglocsolják. Mindennek egyetlen prózai oka van: megirigyelte, hogy testvére oly sok pénzt gyűjt húsvétkor.

Mert míg korábban a locsolásért cserébe hímes, piros, de legalább is festett tojás járt a fiúknak, az elmúlt években ilyennel legfeljebb a nagyszülőknél vagy kézműves foglalkozásokon találkozhatnak. Ehelyett a minimum elvárás a csokitojás, abból is a jó minőségű és persze némi zsebpénz. Akadnak, akik már előre elhatározzák, hogy mire költik a locsolásért cserébe kapott pénzüket. Ám míg évekkel ezelőtt legfeljebb egy-egy apró játék megvásárlása volt a cél, ma már telefon, óra és egyéb drága holmik szerepelnek a húsvéti listán.

Persze ezzel párhuzamosan külön műfajjá fejlődött a locsolkodáshoz párosuló rövid versikék elmondása is. A „Zöld erdőben” ma már nem divat járni, és az újabb változatokban, a pajzán sorok mellett egyre gyakrabban fordulnak elő az anyagiakra utaló sorok is. Mindez nem is probléma, ahogyan mondják: haladni kell a korral. Ám a Ti mennyit gyűjtöttek össze? kérdések mellett a locsolkodók ne feledjék a következőt: a pénz hasznos lehet, de a szeretet, mellyel a tojásokat festették készítőik régen is, most is, jóval többet ér.