Nekem a néprajz a valóság, az élet

– Igazgató asszony! Egyszer láttam egy fényképet. Fiatal lányként Ön van rajta néprajzi gyűjtés közben. Ennyire a kezdetektől elkíséri a hivatása?

– Az én családom paraszti származású, nagyszüleim tanyán laktak. Kicsi korunktól beleneveltek bennünket a paraszti munkába. Gyermekfejjel nem mindig örültünk neki, de felnőttként azt mondom, a legjobbat tették velünk. Kinn a tanyán nagyon jól éreztük magunkat, a játék mellett jószágot őriztünk, szénát gyűjtöttünk, kukoricát kapáltunk és törtünk, kemencét fűtöttünk, tapasztottunk, meszeltünk, és én akkor még nem tudtam, hogy ezt hívják néprajznak. Nekem ez a valóság, az élet volt. Ott találkoztam először betlehemesekkel, nagymamám mesélt boszorkányokról, sokféle bűbájos dologról, s ez minden bizonnyal meghatározta a sorsom alakulását is. Az első néptánclépéseket édesanyámtól tanultam, imádtam táncolni, mert vele mindent ki lehet fejezni, örömet, bánatot, szerelmet.

- A Jászsági Népi Együttesben táncoltam, 33 évig tanítottam gyerekeket magyar néptáncra. Közben elhatároztam, hogy néprajzot szeretnék tanulni, s mivel jó sorsom a Jász Múzeumba irányított, Tóth János akkori igazgató lehetővé tette, hogy munka mellett Debrecenben kiváló tanároktól néprajzot tanuljak. Itthon Szabó László és Bellon Tibor megyei kollégáim szinte az első pillanattól kezdve bevontak abba a nagyszerű kutató csapatba, amely abban az időben országszerte nagy szakmai elismertségnek örvendett. Szeretem, ha megnyílik előttem a múlt kapuja, és bepillanthatok abba a letűnt világba, amely oly sok értéket, emberséget hordozott.

– A most átadott díjjal szerteágazó tevékenységének melyik részét ismerték el elsősorban?

– Egyértelműnek tűnik, hogy a jászsági néptáncok, népdalok, népmesék, népi ételek, népviselet, hímzés kutatása terén végzett munkámat. Emellett azt is elismerhették, hogy a munkám során nagyon fontosnak tartom a jó emberi és szakmai kapcsolatokat. Mindig arra törekedtem, hogy a Jász Múzeum tevékenysége az egész Jászságra kiterjedjen, mert a múzeumunk az egész Jászságé, és minden jászé, bárhol éljenek is. Emellett fontos szerepe van az egész Jászkunság 21. századi összetartozásának és a jászkun-öntudat erősítésében.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Egy sok értéket, emberséget hordozó világba pillanthattam munkám során, mondja dr. H. Bathó Edit Fotó: Mészáros János
[/caption]

– Nevét a kívülállóknak különösen a jász viselet feltámasztása és a jász tánckultúra ápolása fémjelzi…

– E tekintetben a jászok egyedülálló dolgot vittek véghez, mert nincsen az országban, de még a határon túl sem arra példa, hogy egy teljesen feledésbe merült viseletet egyszer csak feltámasszanak a haló poraiból. Másutt – sok esetben teljesen átalakulva, – megmaradt a viselet, de a Jászságban az I. világháborút követően teljesen elfelejtették – majdnem örökre! Ekkor jöttünk mi és kisebbfajta csodát vittünk véghez, ami nem ment volna követők nélkül. Sokat segített a példamutatás, ami minden szó nélkül többet mondott. Hasonló utat jártunk be a jász hímzés felelevenítésével is, aztán megteremtődtek a viselés alkalmai is. Ma nagyon sok ifjú pár jász viseletben esküszik, s ami a legfőbb, akinek van jász viselete, az megtanulta viselni, és természetes módon, nem jelmezként hordja. 

–  Jelenleg min dolgozik, és milyen jövőbeni tervei vannak?

– Most jelent meg a Jászság szőlőtermesztéséről írott monográfiám. Jelenleg Kiss Ágoston jászladányi tanító 19. századi rendkívül értékes helytörténeti, néprajzi leírásokat tartalmazó kéziratos visszaemlékezését rendezem nyomda alá. Távolabbi tervem a Jászság népi építkezésének megírása, amihez régóta gyűjtöm az anyagot. Nagyon remélem, lesz még ehhez az óriási témához elég erőm!

– Hatalmas életműve mellett mennyi ideje jut a magánéletre?

– A magánéletre mindenkinek nagy szüksége van, nekem is, nem engedem, hogy teljesen eltűnjön. A családunkban mindnyájan elkötelezettek vagyunk a munkánk iránt, és mellette mindnyájunknak van hobbija. Néptáncoltunk, hódolunk a fogathajtásnak, vadászatnak, színházba járásnak. Szeretek olvasni és a kertemben foglalatoskodni. Régebben sokat kirándultunk, de ma már a sok program miatt, csak nagyon ritkán tudunk elmenni. Talán ezt sajnálom a legjobban, de nekem megadta a sors, hogy olyan hivatásom legyen, ami egyben a hobbim is. Azt hiszem nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy imádja a munkáját, de én ezen kevés emberek közé tartozom.

Névjegy:
Hortiné dr. Bathó Edit
Született: Jászberényben, ahol jelenleg is él
Család: Férjezett, egy fia van
Végzettsége: Tanítóképző Főiskola, Tanárképző Főiskola, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen. Népművelő – könyvtáros, gyermek néptáncoktató, néprajzos-muzeológus
Nyelvek: Német

Tudományos fokozata: Egyetemi doktori cím, Ph.D tudományos fokozat
Jelenlegi beosztása: a Jász múzeum igazgatója
Elismerései: Déryné-Emlékplakett, Pro Urbe Jászberény Díj, Pro Patria kitüntetés, Podmaniczky Díj, Apponyi-Emlékérem, Szűcs Béla Vándordíj, Jászberény Város Kultúrájáért Díj, a Magyar Kultúra Lovagja, Jász-Nagykun-Szolnok Megye Tudományos Díja, Jászságért Díj, Jász-Nagykun-Szolnok Megye Európa-Díja, Balázs Mester Díj, ebben az évben A Jászkunság hagyományőrzéséért Díj.

Publikációk: hét önálló kötete mellett kilencven tanulmányban foglalkozott szűkebb pátriája, a Jászság, illetve az ország más tájainak népéletével, viseletével, tánckultúrájával.