Példátlan összefogás: kocsit ajándékoztak az egykori osztálytársak

A bezártsággal nem könnyű megbirkózni. Különösen olyasvalaki számára, aki sosem szerette a tétlenséget.
A zagyvarékasi Nagy Istvánt nem az öregség, hanem betegsége kényszerítette rá, hogy viszonylag fiatalon az újszászi Zagyvaparti Idősek Otthona lakója legyen. Mindkét lábát amputálni kellett, ez pedig lényegében az intézmény falai közé zárta, megfelelő rokkantkocsi hiányában ugyanis önállóan nem volt már képes kimozdulni a négy fal közül.
Minden követ megmozgattak, hogy hozzájuthasson egy utcán használható kocsihoz, de úgy tűnt, minden hiába, az eszköz számára elérhetetlen. Mígnem a középiskolai barátok révén megérkezett a segítség.

–A Makói Közgazdasági Technikumba jártunk 1962 és 1966 között – idézte fel barátságuk alapjait Pesti Tiborc, a segítő akció koordinátora. – Öt megyéből érkeztünk az iskolába, de akkoriban egy évben csak négyszer lehetett hazamenni, nem csoda, hogy nagyon összekovácsolódott a csapat. A negyvenéves osztálytalálkozóig ötévente jöttünk össze, azóta viszont minden évben találkozunk. A negyvenöt éves találkozónkra én vállaltam, hogy elviszem Pista barátunkat. Akkor még megvolt az egyik lába, ám ahogy telt az idő, sajnos azt is elvesztette. Megkereste egyikünket, hogy tudnánk-e segíteni neki kocsit szerezni, majd engem is felhívott, hogy bennem van az utolsó reménye. Augusztus végén tartottuk a háromnapos osztálytalálkozónkat Tiszacsegén és a Hortobágyon, melyen tizenegyen vettünk részt. A hortobágyi ebédnél Balogh Károly összehívott egy röpgyűlést, azzal kapcsolatban, hogy miként tudnánk Pistának segíteni. Annak idején három éven át én voltam az osztály pénztárosa és a kollégiumi szobaparancsnok, így engem bíztak meg a tennivalók intézésével.

– Felvettem a kapcsolatot az intézmény igazgatónőjével, hogy kiderítsük, megoldható-e a kocsi beszerzése, alkalmas-e Pista barátunk a használatára, van-e lehetőség a kocsi tárolására az otthonban. Október végén megjött a válasz, Bakó Józsefné leveléből kiderült, hogy a kezelőorvos elektromos motorral meghajtott, joystick-irányítású utcai kerekesszék gyógyászati segédeszköz rendelt, melyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jóvá is hagyott. Az eszköz bruttó ára 735 ezer forint, ennek 80 százalékát az Egészségbiztosítási Alap állja, de 147 ezer forintot önerőből kell finanszírozni – erre azonban Nagy Istvánnak nincs lehetősége.
– Nem volt tehát akadálya a kocsi beszerzésének – folytatta Pesti Tiborc –, még azt is ígérték, hogy hitelfelvételben is segítenek. Ezután megkerestem levélben valamennyi osztálytársunkat, hogy segítsenek élhetőbb életet biztosítani Pistának. Jöttek is a felajánlások, volt akinek november elején, vasárnap elküldtem az emailt, és hétfőn már küldte is az adományát. Az ország minden szegletéből érkeztek támogatások a számlára.
Pesti Tiborc utólag elárulta, ő maga sem bízott a sikerben, ám egy hét alatt összejött a 147 ezer forint.

November tizedikére a számlán volt a teljes összeg, 14-én meg is vették Szolnokon a szóban forgó kocsit. Az osztálytársak úgy döntöttek, az eszköz átadásának ünnepélyes körítés dukál, így megszervezték az ünnepséget is.
– Azt kívánom, sokáig használja Pista a rokkantkocsit, és mindig jusson eszébe, hogy akikkel negyvennyolc évvel ezelőtt járt középiskolába, azok teremtettek számára egy élhetőbb életet; nem felejtettek el gondoskodni róla – adta át az osztálytársak nevében az eszközt Pesti Tiborc.
A megilletődött Nagy István nehezen talált szavakat.
– A mai világban ritka az ilyen emberi, mély barátság, az ilyen odaadó segítség – mondta végül meghatottan. – Nagyon nehéz volt a kocsi nélkül, nagyon nagy segítség ez nekem. Eddig is gyakran gondoltam a régi osztálytársakra, de most már mindig eszembe fognak jutni, amíg csak élek!

[caption id="" align="alignleft" width="425"] A középen ülő Nagy Istvánon segítő egykori osztálytársak közül jó néhányan személyesen is ellátogattak az újszászi otthonba FOTÓ: Mészáros János
[/caption]

Nos, mindezek elől immár elgördültek az akadályok...

Nos, mindezek elől immár elgördültek az akadályok... A középen ülő Nagy Istvánon segítő egykori osztálytársak közül jó néhányan személyesen is ellátogattak az újszászi otthonba FOTÓ: Mészáros János -->