Szokatlan tervvel álltak elő a helyiek

– Szép lett, ugye? Büszkék is vagyunk rá, saját kezünk munkáját dicséri új buszmegállónk! – mutatja egy helybéli fiatalember, aki azt is hozzáteszi, a régi megállóra csöppet sem voltak büszkék a kürtiek, csúnya és kényelmetlen is a széthulló szegélykövek miatt.

– Buszmegállóinkat valóban „ezer éve” nem újították fel – bólogat dr. Kiss Györgyné polgármester, aki elmondta, mai napig nem világos, egy-egy buszmegálló felújítása kinek lenne a feladata: a busztársaságnak vagy az önkormányzatnak. Ami biztos, hogy a településnek ilyenre nem lett volna elegendő pénze (csak 200 ezer forint állt a rendelkezésünkre), így más megoldást kellett találniuk.

Végül az önkormányzat egyik dolgozójának a fejéből pattant ki a szikra.
– Egyik dolgozónk elhatározta, ennek véget kell vetni, a buszmegállónak meg kell szépülnie! Körbetelefonálta hát ismerőseit, hogy felvesse az ötletet: építsenek a lakosok buszmegállót! Elképzelésére sokan mondtak igent – jegyzi meg dr. Kiss Györgyné, hozzátéve, valóban, kissé szokatlan, hogy a lakosoknak kelljen még ilyet is építeni, de ők úgy fogták fel, ez egy remek közösség-kovácsoló lehetőség.

– Kalákamunkánk jól jellemzi a kis önkormányzatok jelen gazdasági helyzetét – ingatja fejét Csikós Gergő, az a férfi, akinek vállalkozása a szükséges térköveket ajánlotta fel. – Úgy gondoltam, ha máshogy nem, legalább így próbálom segíteni Tiszakürtöt. Szerencsére rajtam kívül még sokan vélekedtek így, többen megfogták a társadalmi munka végét.
Az építkezés napjának reggelén legalább húszan jelentek meg a helyszínen, ásókkal, kapákkal, másvalaki pedig bográccsal.

– Gyorsan haladt a munka így, hogy ennyien voltunk. Szerencsére jó időt fogtunk ki, a hangulat remek volt, és még éhen sem maradtunk, marhapörköltet főzött ugyanis Gulyás Kálmán, nem is akármilyet! – mondja Szeleczki Károly alpolgármester, aki szintén dolgozott a buszmegállón.
– A munkával estére készültünk el, jó érzés volt rápillantani a saját kezünk által megszépített buszmegállónkra. Annyira megtetszett „művünk”, hogy úgy döntöttünk, hamarosan egy másik buszmegállót is felújítunk. Ennek a napnak és kalákamunkánknak kifejezetten pozitív visszhangja volt, a Facebookra is felkerültek a nap eseményei. S bár egyik szemünk sír, hiszen nem biztos, hogy a lakosoknak kell(ene) építeni egy buszmegállót, a másik mégis nevet, ugyanis a kürtiek páratlan önzetlenségről tettek tanúbizonyságot – fűzi hozzá Károly.

Máshol ebédlőt építettek a lakosok

Az, hogy lakosoknak kell építkezniük, nem csak Tiszakürtön jellemző. Idén adták át Tiszaföldváron azt a melegítő konyhát és étkezőt a Papp Bertalan Ószőlői Általános Iskolában, mely ugyancsak „kalákamunkában” készült. – Megszűnt végre a gyermekek ingázása a másik, több száz méterre lévő épületbe, ahová diákjaink eddig átjártak ebédelni – mondta Borbély Lászlóné igazgató. – A 48 fős étkező kiépítésére két évig gyűjtögettük a pénzünket, rendezvényeink bevételét mind erre szántuk. A családi nap adományait, a hulladékgyűjtésen befolyt pénzt is a munkálatokra fordítottuk. Szerencsére vállalkozók és magánszemélyek is segítettek, szakmunkával pedig az önkormányzat támogatott bennünket – tette hozzá.