Közélet

2015.01.24. 17:56

Hatvan éve akasztották fel Jancsó Piroskát! – 4. rész

A szülők még a temetéskor sem hitték, hogy lányaikat rejti az öt kis koporsó

Mészáros Géza

Jancsó Ladányi Piroska végül bíróság elé állt. Ha a szovjet katonák esetleges (fő)szerepe nem lett volna hangsúlyos a vádlottak és a tanúk vallomásaiban, akkor akár az egész ország, de még a nemzetközi közvélemény is ledöbbent volna a büntetőperben elhangzottaktól. Így azonban hírzárlatot rendeltek el. A Szolnok Megyei Néplap is akkor mély csenddel vett tudomást a történtekről. Miután a halálos ítéletet 1954. december 12-én végrehajtották a szolnoki börtön udvarán, az eseményről „Beteljesedett” címmel csupán ennyi volt a tudósítás: „És beteljesedett az ítélet. Elpusztult a földről a dolgozó, szerető, törekvő társadalmából az emberi dúvad”.

A Szolnok Megyei Bíróság előtt Jancsó Piroska és anyja, Jancsó Borbála állt. A tárgyaláson csak a vádlottak és a tanúk beszéltek az orosz katonák esetleges szerepéről – erről korábbi fejezeteinkben esett szó –, ám a bíró, az ügyész, de még a védők is kínosan hallgattak róluk. A Vörös Hadsereg is csupán azért került szóba, mert az arról elnevezett törökszentmiklósi útnak a 171. számú házában követte el Jancsó Piroska a gyilkosságokat. Hogy egyedül, vagy anyja unszolására és segítségével, netán a szovjet „szoldátok” fedezésére? Nos, erre vonatkozóan az elmúlt évtizedekben sokan kerestek biztos választ. A legnagyobb valószínűség azonban mégiscsak abban a határozati tényállásban lehet, amely a másod fokon eljáró Legfelsőbb Bíróság jogerős döntésében született meg, s amely Piroskát, mint többszörös gyilkost, anyját, Borbálát pedig mint bűnsegédet jelölte meg. Az „orosz szál” máig nem bizonyított...


Figyelem! Csak erős idegzetűeknek!

Jancsó Ladányi Piroska tehát 20 esztendős korára ötszörös gyilkossá lett, gyermekeket ölt, szexuális kielégülést keresve még saját kisöccsét is fajtalankodásra kényszerítette, de állatokat is boncolt, talán belőlük nyers húst is evett azért, hogy meglelje „boldogságát”. A Szolnok Megyei Bíróság első fokú ítélet a következőkben foglalja össze a gyilkosságsorozat elemeit (csak erős idegzetűeknek ajánlott!):

Jancsó Ladányi Piroska 1953 nyarán megismerkedett a törökszentmiklósi határban tehenet legeltető 11 éves Komáromi Marikával. Majd még az év őszén, október 13-án a törökszentmiklósi zöldséges bolt előtt újra összetalálkozva fogalmazódott meg a terv: lakásukra csalja a gyanútlan, krumpliért sorba álló kislányt. Ez meg is történt – „majd később visszajövünk, ha kevesebben lesznek” – mondta Marikának, s a házban, miközben a kislány az elébe tett képes ponyvaregényből olvasgatott, egy villanyhuzal-darabbal hátulról megfojtotta áldozatát. A holttestet meztelenre vetkőztette, majd ezt követően a halott kislány arca fölé terpeszkedett és kiélte nemi vágyait... Később egy pokróccal letakarva, a nyakára tekert huroknál fogva kivonszolta a lakásból, majd fejjel lefelé a kútba dobta. 1954. június 9-én, Törökszentmiklós piacterén, egy csirkét árusító, 13 esztendős kislánnyal ismerkedett meg, akit szintén a lakására csalt azzal az ürüggyel, hogy a még eladatlan csirkéit megveszi tőle.

Ez csábítóan hangzott, és Hoppál Piroska el is fogadta a meghívást. Gyilkosa ekkor is egy könyvet nyomott az áldozat kezébe, hogy lekösse a figyelmét, majd miközben Hoppál Piroska a könyvet lapozgatta, ugyancsak egy dróttal, megfojtotta második áldozatát is Jancsó Ladányi Piroska. Jegyzőkönyvi idézet: „A holttestnek megtekintette nemi szervét, azt nyalta, majd egy sárgarépát dugdosott saját nemi szervébe, és így elélvezett. Ezután a holttest nemi szervébe egy seprűnyél végét bedugva lemérte annak mélységét. Később Hoppál Piroska kilógó nyelvéhez dörzsölgette saját nemi szervét, s közben a holttest mellét fogdosva, újból elélvezett.”

Jancsó Piroska a perverz gyönyör után Hoppál Piroskát is lemeztelenítve dobta a kútba, ruháit a kamrában elrejtette, és 200 forintját is megtartotta. Jancsó Ladányi Piroska a harmadik áldozatát, a 17 éves Simon Irén gyári munkást 1954 tavaszán ismerte meg. A Budapestről Törökszentmiklósra került lánnyal egyre szorosabb kapcsolatot ápolt, olyannyira, hogy vallomásában azt állította: „Simon Irénnek szintén természetellenes hajlamai voltak, s őt kétszer is boldoggá tette a nyelvével, amit csak azért nem viszonzott, mert attól tartott, hogy Simon Irén ezt másoknak elmondja”. Mivel Jancsó Ladányi Piroskában egyre erősödött a félelem, kitudódhat kettőjük kapcsolata, úgy határozott, végez Simon Irénnel. Döntésében az a vágy is közrejátszott, hogy megszerezze a lány értéktárgyait.

A házukba csábító Irénkét 1954. augusztus 9-én ismét villanyhuzallal fojtotta meg. Ezzel az áldozatával Jancsó Ladányi Piroska csupán azért nem fajtalankodott a gyilkosságot követően, mert – mint elmondta a nyomozóknak –, úgy vette észre a lány nemi szervén, hogy valamilyen betegségben szenved. A lemeztelenített hullát a tornácon lévő kútba dobta, miközben a lány ruháival és 30 forinttal is gazdagodott. Jancsó Piroska két nap múlva, augusztus 11-én délelőtt a helyi tanácsháza előtti autóbusz-megállóban szólította meg a mezőtúri buszról leszálló, 12 esztendős Botos Marikát, aki az alvégen lakó keresztanyjához jött nyaralni.

A tettes úgy férkőzött negyedik áldozata bizalmába, hogy mondta neki, ő is arrafelé lakik, menjenek hát együtt, sőt, még a csomagját is segít cipelni. Piroska útközben azzal az ürüggyel csalta be a házukba Botos Marikát, hogy segítsen neki egy csomagot kivinni a vonathoz, de utána tovább kíséri majd keresztanyjához. A gyilkos a fojtáshoz ekkor egy pamutzsinórt használt. A holttesten gyilkosa kielégítette nemi vágyait, a lemeztelenített tetemet a kútba dobta, az áldozat ruháit az ágy alá rejtette, s a lánynál talált 7 forintot eltette.

Az ötödik emberölést három nappal később követte el Piroska: 1954. augusztus 14-én, csavargás közben, a vasút környékén szólította meg Szőke Katókát, s a korábban bevált szöveggel – segítsen neki elvinni egy csomagot az állomásra – csalta el házukba. A kislány kezébe szintén könyvet adott, s miközben Katóka ezt lapozgatta, egy nadrágszíjjal fojtotta meg. Őt is lemeztelenítette, fajtalankodott a még nem kihűlt tetemmel, majd kútba a megbecstelenített holttestet, akinek a ruháit ugyancsak megtartotta.


Nem volt tipikus bírósági tárgyalás


A 21 éves Balázsi Istvánné szerencsés megmeneküléséről a 2. fejezetben szóltunk. Az ő rendőrségi feljelentése akadályozta meg a további haláleseteket és indította el a felderítést, majd jelentette végül Jancsó Ladányi Piroska végzetét. A Szolnok Megyei Ügyészség 1954. szeptember 20-án készítette el a vádiratot Jancsó Ladányi Piroska és Jancsó Borbála ellen, ötrendbeli gyilkosság és egyéb bűncselekmények miatt. Az anya bűnrészességét annyiban hagyták, hogy „erkölcstelen, züllött életmódjával a szigorúságra igen rászoruló Piroska nevű leányából csavargó, tolvaj, prostituált nőt nevelt, őt még egészen fiatal korában elkísérte azokra a helyekre, ahol a nemi közösülésre a legjobb alkalom nyílott”. Jancsó Borbála ellen emellett tiltott kéjelgés és közveszélyes munkakerülés miatt emeltek vádat, illetve azért, mert „munkahelyéről kb. 6,5 méter hosszú, tömítésre használt pamutzsinórt mint társadalmi tulajdonhoz tartozó tárgyat 39.20 Ft értékben ellopott”. Az első fokú tárgyalására 1954. szeptember 29-én, Szolnokon került sor a Szolnok Megyei Bíróságon.

Mégpedig zárt ajtók mögött, mondván, hogy „a nyomozati adatok szerint olyan erkölcsi és a nemi élet kérdését érintő problémák kerülnek megvitatásra, melynek nyilvánosságra való hozatala a közérdeket sértené”. A zárt tárgyaláson azonban azt engedélyezték, hogy a meggyilkolt lányok szülei részt vegyenek. Jancsó Ladányi Piroska azt mondta el, amit utolsó (a fent említett) vallomásában is elismert, mégpedig, hogy nem vágyai kielégítése, illetve haszonszerzés céljából ölte meg az áldozatait, valamint, hogy szégyellte leszbikus hajlamát. Jancsó Borbála pedig megerősítette, hogy a bűncselekményekről nem volt tudomása. Viszont az ellene felhozott többi vádat – lopás, tiltott kéjelgés – elismerte, mivel azokat a férfiakat is beidézték tanúként, akik fizettek neki.

A közveszélyes munkakerülést viszont ejtették, mivel 1954 nyarán már volt állandó munkahelye. A tárgyaláson további két gyermekkorú lány állította, hogy Piroska őket is el akarta csalni, de voltak olyan tanúk is, akiknek a lány a megölt gyerekek ruháit árulta. A bíróságon feltettek neki egy sor olyan kérdést is, ami a szexuális életére vonatkozott, de ami nem tartozott a tárgyhoz. Például (részletek a tárgyalás jegyzőkönyvéből): „Dr. Balassa szakértő kérdésére: ’Férfinak soha nem szo..am’, Dr. Kelemen szakértő kérdésére: ’A férfiakkal való közösülést sok esetben élveztem, sok esetben nem nyújtott számomra kellemes érzést’”.


Az anya bűnrészességét is megállapították

Nem volt meglepő: az első fokú bíróság Jancsó Ladányi Piroskát halálra ítélte, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett ötrendbeli emberölés, egyrendbeli emberölés kísérlet, ötrendbeli rablás és egyrendbeli lopás bűntettében. Jancsó Borbála 2 év 6 hónap börtönbüntetést kapott. Az ügyész Jancsó Borbála esetében súlyosbításért, a védelem pedig mindkettejük vonatkozásában enyhítésért fellebbezett. Így került a büntetőügy másod fokon, 1954. október 14-én a Legfelsőbb Bíróságra. A tárgyalás során Jancsó Ladányi Piroska és anyja is fenntartotta korábbi vallomását. Az ügyész elsősorban Jancsó Borbála felelősségét és bűnrészességét hangsúlyozta, és lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását kérte. Piroska védője a vádlott fiatal korára tekintettel, illetve azért kért kegyelmet, mert a lányt nem egy szerető anya, hanem „az utca nevelte”.

Jancsó Ladányi Piroska az utolsó szó jogán ezt mondta: „Szeretném, ha megváltoztatnák az ítéletet, bár tudom, nagy bűnt követtem el. Szeretném a kisfiamat magam nevelni, nem csinálok többet ilyent”. Jancsó Borbála nem kívánt beszélni, a bíróság szünetet rendelt el az ítélethirdetés előtt. Az ügy részleteivel szintén jelentős munkásságot felmutató Legát Tibor utánajárásának köszönhetően az is kiderült, hogy ekkor olyan váratlan fordulat történt, ami változást hozott az első fokú ítélettel szemben. A szünet után Jancsó Ladányi Piroska ugyanis szót kért, és jelezte, hogy addigi vallomásának bizonyos részleteit megváltoztatja, majd közölte: „A valóság az, hogy anyám is tudott a tetteimről”.

A lány kijelentette, hogy az első gyilkosságot leszámítva nem kizárólag szexuális indítékból ölt: „A második esetnél mondotta nekem azt, hogy lehetőleg olyant hozzak a piacról, akinek jó ruhája és pénze van. A többinél is ez vezetett, mert pénzre volt szükség, és a nemi ingeremet is szerettem volna kielégíteni”. Az is elhangzott, hogy az áldozatok kezét épp az anya fogta le, miközben Piroska fojtogatta őket. Közvetlenül az ítélethirdetés előtt a gyilkos lány még annyit mondott: „Akármennyit kerestem, anyám mindent eltékozolt. Férfiakba, cukrászdába, italba ölte a pénzemet. Én teljesen meztelen maradtam, így gondoltam ruhát szerezni magamnak. Anyám folyton pénzért hajtott, és üldözött engem”.

Piroska kirohanása nem volt falra hányt borsó. A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a Szolnok Megyei Bíróság első fokú ítéletét, s bár Jancsó Borbála bűnrészességével kapcsolatban más bizonyíték nem állt rendelkezésre, a LB mindkettőjüket halálra ítélte. Az anya végül megúszta az akasztást, mert a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a hozzá benyújtott kegyelmi kérvényt elbírálva, az asszony büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta (Jancsó Borbála sokáig Kalocsán raboskodott, majd miután gyógyíthatatlan beteg lett, a zalaegerszegi börtönkórházban, a női elfekvő részlegen, teljes szellemi és fizikai leépülést követően halt meg az 1960-as évek végén – állítólag valahol ott is temethették el).

Gondozatlan díszsírhely és temetői árok

Szolnok, Dózsa György utca (1950-ig Werbőczy István utca), Szolnok Megyei Bíróság, mellette-mögötte a börtön (ma Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet). 1954. december 12-én már kora reggeltől gyülekeznek az utcában az emberek. Tiszta, napos, épp ezért fagyos, csípős hideg az idő. A méretes vaskaput kinyitják, hogy aki akar, ráláthasson, mi zajlik hamarosan a börtön udvarán, s hogy megnyugodjon a hatalmat és az „ideiglenesen” hazánkban tartózkodó Vörös Hadsereget kritizáló közvélemény: immáron nem kell félni, pillanatokon belül meg fog halni az „igazi gyilkos”. A bírói asztal mögött bírák, ügyészek, ügyvédek, orvosok foglalnak helyet. Mögöttük a hóhér és segédei, továbbá, nem messze a nyomozók is ott állnak.

Törökszentmiklósról teherkocsival szállítják az embereket, elsősorban az áldozatok családtagjait a helyszínre, őket közelebb terelgetik, a bitófához közel. Ám a szülők egynémelyike még most is tagadja, hogy gyermekük lett volna az, akit a boncasztalon láttak kiterítve. Aztán Jancsó Ladányi Piroskát, az alig 20 esztendős, ötszörös gyilkost is hozzák. A tömeg felmordul, mire a kivégzésére vezetett lány magabiztosan odabökve mondd valamit feléjük. Nem fél, hiszen egyetlen átvirrasztott éjszaka alatt, amikor egyetlen kívánságát, miszerint csak még egyszer láthassa Mihályka nevű kisfiát, nem tudták teljesíteni, így immáron beletörődött sorsába. Húsz évet élt szegényen, kiszolgáltatottan, lelki nihilben, szintén lelkitoprongy anyja neveltetése alatt. Ösztöneitől hajtott kegyetlen gyilkosként, az akasztófa alatt végzi. Alig 10 óra után állt meg a szívverése Jancsó Ladányi Piroskának.

Rubin Szilárd, az „Aprószentek” című könyvében egy, a szolnoki, Kőrösi úti temetőben 1966-ban történt látogatásáról is írt. A temetőgondnok, kérésére, két helyre vitte akkor el. Az egyik a 11-es parcella, a másik a régi ravatalozó és a wc-k mögötti terület, ahol kerítés meg némi zöld sövény választja el a római katolikus és a református sírkertet. Előbbinél, 1966-ban, egy beroskadt hant előtt, öt földbe tűzött fakereszt közül már akkor is csak egy állt, négy kidőlt. De az álló fejfán se lehetett elolvasni a nevet. Egykoron díszsírhely volt, de csak azért, mert nem 25, hanem 100 évre váltották meg. Ez volt a város ajándéka az öt kicsi áldozatnak, akiket egy napon, 1954. szeptember 7-én temetett el a tanács, mert a szülők még ekkor sem hitték, hogy lányaikat búcsúztatják.

A gyerekek családjai teljesen elhanyagolták a helyet, mert a kis halottak hozzátartozói szerint a sírba idegeneket temettek. A temetői lajstrom azért még ma is hitelesen árulkodik Komáromi Marika, Hoppál Piroska, Simon Irénke, Botos Marika és Szőke Katóka közös nyughelyéről (11-es parcella, díszsírhely)... Nem úgy Jancsó Ladányi Piroskáéról. Őt a kivégzése után a régi ravatalozó mögötti temetői árokban hantolták el, oda, ahová az ’50-es évek végéig az egyház által nem a „keresztényi” halállal halt öngyilkosokat, illetve gyilkosokat földelték el névtelenül, jeltelenül, a temetői nagykönyvbe bejegyezetlenül... Az Isten nyugosztaljon mindenkit, aki e csúfos történetben már eltávozott az élők sorából, és éltesse mindazon érintettet, akik alig több mint 60 év után ma is köztünk vannak! Vége! 

Cikksorozatunk korábbi részeit az alábbi linkekre kattintva olvashatja el:

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!