A lányok a főszereplők a színész életében

Zizi és Lencsi határozza meg mostanság a Barabás-család mindennapjait. Az óvodás nagylánynak, Zillének márciusban született meg kishúga, Lelle, s természetes, hogy túlzás nélkül körülöttük forog a világ.

– Csak az öröm duplázódott azzal, hogy kétgyermekes apuka lettem, szerencsére a felhősebb oldalát egyelőre nemigen tapasztaljuk ennek az állapotnak – mondja Barabás Botond, akit a színházi évad végéhez közeledve is próba közben sikerül elcsípni néhány percre.

– Zizi igazi tünemény, Lencsi pedig nagyon jó baba. Két csodálatos gyermekem van, de a feleségem, Nóri hihetetlen türelme, felkészültsége kell ahhoz, hogy működjön a családunk. Ő teremti meg azt az erős hátteret, amelyre szükség van.

– Igen, megváltozott az életünk, mióta Lencsi megszületett… sokkal jobb lett, pont kétszer jobb, mint tavaly ilyenkor! – teszi hozzá Nóri. – Bár későbbre terveztük Lencsit, de hálát adok az Istennek, hogy most küldte közénk.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] A Barabás-család
[/caption]

Két kisgyerekkel persze nem egyszerűek a mindennapok, de szerencsére Zizi örömmel várta a csöppség érkezését.
– Zizi imádja a húgát – meséli az anyuka. – Ő igen érzékeny, gondoskodó, tündér kislány, aki korához képest fantasztikusan veszi az akadályokat. Ma már egyedül fürdik, mossa a fogát, öltözik, vetkőzik, hozza-viszi a cumikat, pelusokat, ha kell, sőt elvárja, hogy az esti meseolvasás alatt Lencsit az ölébe fektessem. Reggel pedig fel sem kel az ágyból addig, amíg nincs ott a testvére. Mint a kisgyerekes családokban általában, nálunk is az esti „ceremónia” – fürdetés, etetés, mese, altatás szertartása – a legmacerásabb. Mivel nálunk a Papa este is dolgozik, ettől féltem a legjobban, de Zille ezt az akadályt is hibátlanul vette.

– Bár a színház világa távolról nézve meglehetően kaotikusnak tűnik, valójában igen pontosan kiszámítható – magyarázza Botond. – Tudom, hogy délelőtt próbálok, este pedig játszom, a kettő közötti idő azonban tisztán a családomé. Ez rendkívül fontos számomra, hiszen rák jegyű-rák aszcendensű emberként elsődlegesnek tartom, hogy a szeretteim közelében lehessek. Szerencsére könnyen meg tudjuk oldani, hogy Zizit reggelenként elvigyem az oviba, déutánonként pedig hazahozzam, ez Nórinak is nagy könnyebbség. Óriási segítséget jelent ugyanakkor, hogy az utcánkban kitűnő a közösség, a gyerekek, kihasználva a jó időt egészen sötétedésig együtt játszanak kinn.

– Mivel a munkám egy részét itthonról is csinálom, most Botinak is sokkal jobban ki kell venni a részét a gyerekek körüli teendőkből, mint azelőtt – egészíti ki Nóra. – De szerencsés vagyok ebben is, mert mindent ugyanúgy meg tud csinálni, mint én. Ha kell, mos, tereget, pelenkát cserél, ami nagy segítség, hisz egyedül nem bírnék mindent.

– Éppen a napokban fogalmaztam meg, hogy akinek még nincs gyermeke, nem is tudja mi az igazi felelősség. Hát még akinek több is van! Nálunk mindenképpen a lányok a főszereplők – nevet Botond, aztán így folytatja. – Mostanra teljes mértékben sikerült beilleszkednem Szolnokon, befogadott ez a város. Itt raktunk fészket, szolnokinak születtek a gyerekeim, én is szolnoki-székelynek vallom magam...