Közeleg az ősz

A mai reggel azonban más volt. Ugyanakkor, mégis sötétben indultam neki az előttem álló kilométereknek, az utcai közvilágítás sárgás fénye kísért. Senkivel nem találkoztam a miklósi alvégen. Igaz, borongós volt az idő, na nem mintha augusztusban nem eshetne. Mégis egyértelmű volt, hogy a nyár vége visszavonhatatlanul megérkezett. Nemcsak az esős idő mutatja az ősz közeledtét. Lassan mindenki maga mögött tudja a nyaralást: sietve meséljük egymásnak újra, meg újra a vicces és tanulságos dunántúli, balatoni vagy tengerparti történeteket, mintha ezzel kapaszkodnánk bele az idei nyár összes illatába, napsütésébe és hűsítő csobbanásába. Az üzletek kirakatai egymás után hirdetik az akciós füzeteket és színes ceruzákat. A boltokban már hetekkel ezelőtt lecserélték a szandálokat zárt cipőkre, a falatnyi sortokat és trikókat is rég leértékelték.

Ne értsenek félre, nincs okunk szomorkodni. Én például alig várom, hogy egy nagyot szippanthassak a friss szeptemberi levegőből, hogy belegázolhassak a lehullott falevelek puha halmába, hogy megint hordhassam a bőrdzsekimet a világoskék farmeremmel. Egyszerűen csak köszönjük meg a nyárnak a végtelennek tűnő bringázásokat, a búzatáblák horizontján lebukó naplementéket és a vízparti csókokat. Aztán pedig engedjük el, hogy helyet biztosítsunk a színes levelekkel, dió- és gesztenyeillattal, valamint szüreti mulatsággal érkező őszi hónapoknak.

Kovács Kriszta -->