Egy baljós történetű épület: itt gyilkolták meg a szolnoki vállalkozót

Madas Mihályt hatvanhat évesen érte a halál a Baross úti házban levő lakásán, s vele a megyeszékhely történetének ismert, jelentős alakja távozott a földi világból. Az 1880-ban Nagyszalontán, Arany János városában született későbbi szolnoki polgár Budapesten végezte a középiskolát és a felső ipari szakiskolát, ahol 1904-ben szerzett oklevelet. A következő évben jött Szolnokra, ahol egy évi építésvezetőség után önállósította magát. A Kádas cég, Nagy Sándor, a Halász és Altmann társulás mellett egyike lett a város jeles építkezési vállalkozóinak. Ő építette Kádár cukrász lakóházát, a Trencséni és Heller féle gépgyárat, a Múltidézőben már szintén tárgyalt Schwartz testvérek ecetgyárát, Szolnok régi vásárcsarnokát és a vágóhidat is. Szintén az ő alkotása volt a Madas ház néven emlegetett, mára már csak fényképeken látható Baross úti bérház, földszintjén a későbbi 33-as áruházzal. Ezt a szép épületet a négyes út bővítésének okán 1973 végén robbantottak fel.

Madas Mihály végigharcolta az első világháborút, hazatérése után városi képviselő és vármegyei törvényhatósági tag lett. Emellett választmányi tagja volt a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak, továbbá betöltötte az építőipari szakcsoport alelnöki és az Ipartestület elöljárósági tagjának tisztét is. Érdekes módon nem a sokkal kényelmesebb, később lerombolt bérházában lakott, hanem a Konstantin iskola melletti igénytelenebb épületben rendezte be a otthonát. Igaz így jóval közelebb volt a Bábaképzővel szembeni, a mai Jólét ABC helyén állt telephelyéhez, melyet a fia igazgatott. A közelben lakó Szurovecz úr is itt találkozott többször vele, amikor ott dolgozó iskolatársát ment meglátogatni. Emlékei szerint a Madas családnak más érdekeltségei is voltak a városban, fia például egy pékkel közösen birtokolta a mai Tesco helyén levő téglagyárukat.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A Baross úti, mára eltűnt Madas-ház egy régi képeslapon Fotó: Kardos Tamás/Múltidéző
[/caption]
 

Ő maga máig részletesen emlékezik a Baross út negyven alatt történt egykori, nagy port felvert eseményekre. Elmondása szerint 1946-ban, nem sokkal a háború zűrzavarát követően, de még a nagy államosítások előtt az építkezési vállalkozó két munkása elhatározta, hogy főnökük kirablásával próbálnak nagyobb jövedelemre szert tenni. Betörtek a lakásába, de balszerencséjére szembe találták magukat a véletlenül hazatérő Madassal, akit egyikük, nyilván pánikba esve úgy megsebzett a nyakán, hogy a vállalkozó belehalt sérüléseibe. A tetteseket kizárásos alapon nem sokkal később kézre kerítette egy Bögre családnevű jól képzett szolnoki nyomozó, aki már az állomáson várta az időközben Pestre távozott, majd onnan hazautazó két rablógyilkost. Érdekes módon nem halálra, hanem börtönre ítélték őket, de csak egyikük jött ki büntetésének letöltése után a négy fal közül. Társa időközben cellájában felkötötte magát, így vetve véget életének. A másikkal szabadulása után Szurovecz Pál még találkozott a szolnoki utcán. Mindehhez S. Papp Margit zárásként még annyit fűzött hozzá, hogy Madas Mihály ma a szolnoki katolikus temető családi sírboltjában alussza örök álmát.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A Baross úti, mára eltűnt Madas-ház egy régi képeslapon Fotó: Kardos Tamás/Múltidéző
[/caption]