Meglepte őket a kilépés híre

– Nem erre számítottam – szögezi le a jelenleg Machesterben élő, de martfűi gyökerekkel rendelkező Nagy Barbara, amikor azt kérdezzük tőle, hogy ő maga vajon gondolt-e arra, hogy Nagy-Britannia kiléphet az Unióból. – Persze, én is hallottam a felmérések eredményeiről, hogy nagyon szoros lesz a távozást ellenzők és pártolók között az eredmény, de valahogy nem éreztem, hogy a kilépés reális lehetőségként benne lenne a levegőben. Hivatalos információim nincsenek, de itt helyben azt hallani, hogy ebben a városban is a maradást pártolók nyertek, így most a többség nem érti, hogy mi is történt. Meg dühöt, dacot érzek sokakban. Mintha ketté szakadt volna az ország, élesen, keményen, nem tudom, mi fog ezután következni.
Ahogy Barabara mondja, értelemszerűen napok óta csak erről folyik a szó a szigetországban.

– Nem tudsz úgy leülni tévét nézni vagy újságot olvasni, hogy ne ezzel a témával találkozz. Az első napon, pénteken például nem is annyira elemzésekről, mint inkább tényközlésekről volt szó. Egyszerűen mindenki csak azt hajtogatta, hogy eldőlt, Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Mutatták az ujjongó, örömmámorban úszó embereket, akik jelenleg most a népszavazás nyerteseinek érzik magukat, meg azokat is, akik letörten vették tudomásul az eredményt. Most viszont már csak a bizonytalanság maradt. Mindenki arra kíváncsi, hogyan tovább – foglalja össze az elmúlt napok eseményeit Barbara.

Akinek a véleményével némileg vitatkozik a Londontól nem olyan messzire lévő Luton városában lakó Barna András. A szolnoki fiatalember néhány hónapja tartózkodik Nagy-Britanniában, egy határozott ideig tartó munkája szólította a szigetországba.

– Értékesítéssel foglalkozom, így gyakran járok kisebb településeken is, olykor messze a fővárostól. Ezeknek a helyeknek a némelyikén pedig határozottan érezni az Unió-ellenességet – meséli András. – Vidéken sokan szóba elegyednek velem, amikor megtudják, hogy magyar vagyok, s ilyenkor természetesen nem elsősorban a munkáról beszélünk. Volt már olyan, hogy egy idősebb asszonyság megkérdezte tőlem, hogy mi örülünk-e, hogy tagjai lehetünk az Európai Uniónak? Mert neki speciel nem tetszik, hogy Anglia bent van a közösségben. Szerinte túl sok pénzt kell az országnak befizetnie a közös kasszába, amiért úgy látja, nem olyan sok mindent kapnak. Arról nem is beszélve, hogy túl sok szabály érkezik Brüsszel irányából, amik közül többet ő nem tart jónak.

András szerint egyelőre megjósolhatatlan, pontosan mi fog történni. Benne van a levegőben akár Skócia elszakadása is, de a szolnoki férfi nem mert jóslatokba bocsátkozni. Arra viszont személy szerint ő is kíváncsi lenne, mi fog történni a most a szigetországban dolgozó külföldiekkel. A híradásokban egyelőre mindenhol azt ismételgetik, hogy senkinek sincs félni valója.
De hogy mit hoz a jövő, arról egyelőre nincs kit megkérdezni. Se Nagy-Britanniában, se az Unióban. Így a megyénkből elszármazottak is csak azt tehetik, amit mindenki más, várják, hogyan folytatódik ez a különös történet.