VV Senkik

Elég sokkoló volt számomra, de tökéletesen lejött belőle, hogy főként milyen emberek gondolják úgy, hogy nekik ott a helyük a tévében.

Elég tipikus példája a jelentkezőknek a kigyúrt, tetkós izomagyú pasi és a butácska cicababa, de ha az ember nem fél hangosan kinyilvánítani a véleményét, és még lazább erkölcsökkel is rendelkezik, már nyert ügye van. És mondanom sem kell, hogy egyik riportalany sem az IQ-járól volt híres – csak remélni tudom, hogy kedvenc időtöltésük nem csak a naplopás, és csak azért akarnak bekerülni a műsorba, hogy ezzel a tevékenységgel sok pénzt keressenek.

A legmegdöbbentőbb azonban az a kijelentés volt, hogy „egy VV előjel a neved mellett már felér akár egy diplomával is.” Elsőre nem értettem egyet ezzel a megnyilvánulással, de ha jól belegondolok, sajnos azt kell mondjam, igazat szólt az illető. Gyakori jelenség ugyanis, hogy a VV vagy más valóságshow-ból ismertté vált emberek, a műsor után „médiasztárokká” válnak, sokszor állást kapnak műsorvezetőként. Ugyanakkor felháborítónak tartom, hogy tudatlan, a nullához közelítő komoly életcéllal rendelkező emberek jól fizető állást kapnak, miközben mások egész életükben keményen tanulnak, dolgoznak, mégis csak minimálbért keresnek, amiből alig tudják eltartani a családjukat.
Kérdem én, hol itt az igazság? Hát sehol. Köszönhető ez a társadalom igénytelenebb sokaságának, a bulvármédiának, és annak, hogy vannak olyan emberek – ráadásul nem is kevesen –, akik még meg is nézik ezt a sok szemetet a tévében.