Furcsa dicséret

Volt bennem némi izgalom, nem nevezném kifejezett félelemnek, de nyilvánvalóan az ismeretlentől tart valamelyest az ember. Több elővizsgálaton voltam, amelyet asszisztensek végeztek, aztán szólított egy kedves szemorvoshölgy. Ő is megvizsgálta a szemem, majd egy leletet vett a kezébe, s magasra emelte a nap felé.

Szemlélte, némi hatásszünet után megszólalt: „Igen, rendben van. Nagyon szép a szaruhártyája!” E mondatától azért kicsit megkönnyebbültem, sőt, a doktornő mosolyt csalt az arcomra. Nem volt még olyanban részem ugyanis, hogy belülről dicsérték volna meg a tekintetemet...