Kétszázötven lépcső teljes felszerelésben

– A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság országos lépcsőfutó versenyén teljes védőfelszerelésben, acélpalackos légzőkészülékben – ez húsz-huszonöt kilogramm – kellett felfutni a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületének huszonharmadik emeletére. A versenyen százöt induló volt, én a harmincöt-harminckilenc év közötti férfi kategóriában indultam. A versenyre Karcagon nem tudok készülni, mert nincs ilyen magas épület. A verseny számomra azért is különleges volt, mert a huszonharmadik emeleten várt rám a feleségem és három gyermekem: Emese, Kende és Csenge – mondta Sándor.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Dániel Sándor a bronzéremmel és az oklevéllel FOTÓ: Daróczi Erzsébet
[/caption]

Neki pedig azért volt izgalmas, mert bár ötödik alkalommal indult lépcsőfutáson, még nem fordult elő, hogy utolérjen egy korábban indulót.
– A huszadik emeletnél jártam, amikor még azt éreztem, van elég erőm, így gyorsabban kezdtem futni, de a lépcsőfordulóban utolértem az előttem futót, aki nem húzódott, nem engedett el, így két másodperccel lemaradtam a második helyről. Amikor célba értem, térdre rogytam, s magamhoz öleltem a gyermekeimet. Az eredményhirdetés után a családommal elindultunk a lépcsőn felfelé. A sétát a család a tizedik emeletig bírta, ott azt mondták, nekünk elég volt, apa, így is büszkék vagyunk rád.

D. E. Dániel Sándor a bronzéremmel és az oklevéllel FOTÓ: Daróczi Erzsébet -->