Más örül, ha ehet

Akkoriban ez egészen valószínűtlennek tűnt, mostanra azonban értelmet nyert az üres szólam. Napjainkban sajnos ez már hétköznapi problémának számít. Az átlagos körülmények között élők át sem tudják érezni igazán, milyen érzés lehet napról napra éhesen lefeküdni, reggeli nélkül felkelni, pedig egyre többen vannak, akik így élnek.

Épp ezért nem tudok a fejemet elfordítva elmenni az utcákon kéregetők mellett, belegondolva, milyen lehet korgó gyomorral járni a várost. Érthető módon azt sem szeretem azonban, ha baleknek néznek. Legtöbbször tehát pénz helyett inkább valami harapnivalót, kiflit, péksüteményt adok, mondván, az tutira az illető éhségét fogja csillapítani. Olykor azonban előfordul, hogy a megajándékozott igencsak értetlenül néz rám, illetve a kezébe nyomott ételre. Látszik, hogy nem tud vele mit kezdeni, hiszen valójában nem ennivalóra számít, hanem csörgő forintokat várnak tőle, akik utcára küldték. Vagy éppen abban bízott, hogy a befolyó összegből tablettás borba, kétdekás üvegekbe tudja fojtani minden búját-baját, a kifli pedig erre kevésbé alkalmas.
Sajnálom azonban, én ehhez nem leszek partner, a segítségnyújtás számomra eddig terjed. S ha az illető mégsem örül, hogy enni kap, próbáljon talán más formát találni a pénzszerzéshez....