Különleges karácsonyi ajándékot kapott a nagymama

– Emlékszem, 2011 karácsonya volt éppen, egyszer csak telefonáltak a rendőrök és a mentősök, hogy mi legyen az ötéves kis unokámmal – kezdte történetét Margit néni.
– Azt kérdezték, befogadjuk-e azonnal, mert ha nem, már viszik is állami gondozásba. Hát persze hogy be, feleltük a párommal. Azóta én vagyok a gyámja, velem él – tette hozzá.

A 75 éves Margit néni életének nagyobb részében soha nem tartozott senkinek sem. Most annál inkább eladósodott. Úgy kezdődött, hogy a férje lebénult, neki így el kellett mennie előnyugdíjba, hogy ápolni tudja. 2015-ben bekövetkezett haláláig törődött vele lelkiismeretesen. Közben a fia együtt élt egy nővel, akivel házat vettek Tiszavárkonyban. Erre hitelt vettek fel, fedezetül az ő ingatlanuk szolgált. A felújításhoz következett a második hitel. A kocsijukat a fiuknak adták, ők egy másikat vettek, szintén hitelre...

Minden szépen alakult volna, ha nem kap a fia egy telefont: amikor ő elmegy otthonról, hogy a kisfiukat elvigye az óvodába, már megy is a párjához egy másik férfi.
– Amikor a fiam ezt megtudta, megindult a lecsúszás. Elkezdett inni, otthagyta a munkahelyét is. Annyiba került az alkohol, hogy mindent el kellett adniuk. Egyszer kaptam egy telefont az ismerősömtől, hogy szedik le a cserepet a házról. Pedig amiből nekünk kettő volt, az egyiket odaadtuk a fiunknak. Mindent nekik vittünk, csak hogy jobb lehessen az életük. Egyszer karácsony napján a kocsmáros szólt a rendőröknek, hogy ott van a kocsmában a kis unokám, akinek ráadásul beleharaptak a szájába, és nagyon vérzett. Ekkor telefonáltak nekem, hogy elhozhatják-e a Palikát, mert ha nem, akkor viszik az otthonba. Azóta nálunk van, de még mindig emlegeti, hogy le kellett jegelni a kis száját neki. Olyan okos feje van a drága kis csillagomnak! – és bár nincs ott a kisfiú, de érezni, ahogy képzeletében megsimogatja a fejét.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Palika (középen) segítői: Bényiné Éva (balra) és Varga Dorottya, aki lányával, Mollival adta át a kisfiúnak a legutóbbi gyűjtést FOTÓ: Mészáros János
[/caption]

– Az anyjával nem tartjuk a kapcsolatot, de úgy tudjuk, több gyermeke is született. A házat azóta le is dózerolták, annyira tönkrement. Képzelje, kifizettük a hitelt, és kaptam volna 63 ezer forintot vissza, de azt ki kellett fizetni a ledózerolásra – meséli.
Margit néni hiába dolgozott több évtizedig 14 éves korától a kereskedelemben, nyugdíja mindössze 100 ezer forint. Ebből élnek olykor hárman, mivel a fia is hozzá van bejelentve. Néha-néha ad haza pénzt, de ez nem állandó bevételi forrás számukra. Minden forintot megfognak. Muszáj is, mert 12-én érkezik a nyugdíja, de a befizetéseket követően már 15-én nincs a számláján semmi sem. Hitelből, úgynevezett A hitelből élnek.

– A lakásunkat az eszközkezelő vette át három-négy éve, de maradhattunk benne. De még így is maradt hitel, az több millió forint, képtelen vagyok fizetni. Örökké jönnek a papírok, de még csak most fizettem ki a papa temetését nyolc havi részletben. Úgyhogy alaposan be kell osztani a semmit – mosolyodik el.
– Most vettem a kisunokámnak egy vastagabb cipőt, mert csak félcipőben járt ebben a hidegben. Amit kaptunk a kedves ismerősőktől bakancsot, azt majd csak akkor veszi fel, ha megy sítáborba. Most negyedikes, elsős kora óta gyűjtök neki sítáborra. Féltem nagyon, de hát mit tegyek, ha menni szeretne...

– Most még melegítőnadrágban jár, azt mondja, nem fázik. Annak is örülök, hogy sikerült vennem egy kabátot is kétezer forintért, mert nem volt meleg kabátja. A gyerekek kérdik is tőle, hogy neked nincs anyukád? De van, feleli, csak nem ér rá sose. Hát most mit mondjon! Sajnálom ezért, de amúgy meg majdnem kitűnő tanuló. Sportol is, kosarazik. Nyílt napon is voltam, minden órára elmentem. Nekem egyébként még van két nagy unokám, a lányom révén, aki sajnos 2011-ben meghalt. Van egy édes dédunokám is. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért vagyok boldog. Palika szerencsére nem válogatós, meg amit tudok, megvarrok. Nem szép, de nem baj, nincs elszakadva. Hát így vagyunk, nehézkesen, de boldogan – neveti el magát.

– Palikához hasonló korú gyerekekekkel vagyunk körülvéve, úgy voltunk vele, miért ne segíthetnénk rajtuk. Összeszedtünk több ruhát, amit oda is adtunk. Aztán jött a gondolat, hogy írjuk ki a Face­bookra, hogy gyűjteni lehetne nekik. Mi igazából mindig is gyűjtöttünk, például a gyerekem iskolájának is, bútorokat. Most ennek a kisfiúnak kezdtünk gyűjteni. A fiam osztálytársai és iskolája is segítettek. A nagymama sírva köszönte meg a ruhákat, de bakancsot is vásároltunk neki – mondja Dorka, aki édesanyja boltjában alakított ki gyűjtőpontot.

A másik gyűjtő Bényiné Éva, aki régebb óta ismeri Margit nénit.

– Kinőtt ruhákat mi is adtunk Margit néninek, az unokám holmijait. Úgy hallottuk, volt olyan is, hogy csak krumplin éltek egy hétig. Hát hogyne segítenénk rajtuk! Már összegyűjtöttünk többféle ruhát, élelmiszert, oda is adtuk – teszi hozzá.

– Palikához hasonló korú gyerekekekkel vagyunk körülvéve, úgy voltunk vele, miért ne segíthetnénk rajtuk. Összeszedtünk több ruhát, amit oda is adtunk. Aztán jött a gondolat, hogy írjuk ki a Face­bookra, hogy gyűjteni lehetne nekik. Mi igazából mindig is gyűjtöttünk, például a gyerekem iskolájának is, bútorokat. Most ennek a kisfiúnak kezdtünk gyűjteni. A fiam osztálytársai és iskolája is segítettek. A nagymama sírva köszönte meg a ruhákat, de bakancsot is vásároltunk neki – mondja Dorka, aki édesanyja boltjában alakított ki gyűjtőpontot.

A másik gyűjtő Bényiné Éva, aki régebb óta ismeri Margit nénit.

– Kinőtt ruhákat mi is adtunk Margit néninek, az unokám holmijait. Úgy hallottuk, volt olyan is, hogy csak krumplin éltek egy hétig. Hát hogyne segítenénk rajtuk! Már összegyűjtöttünk többféle ruhát, élelmiszert, oda is adtuk – teszi hozzá. Palika (középen) segítői: Bényiné Éva (balra) és Varga Dorottya, aki lányával, Mollival adta át a kisfiúnak a legutóbbi gyűjtést FOTÓ: Mészáros János -->