A vízi átkelés krónikája

Ki gondolná, hogy ezek az átkelőszerkezetek régebbiek, mint a hidak. Pedig így van! Már a görög mitológiában is említik Charont, az alvilág révészét, aki kompján átszállítja a lelkeket a túlvilágra.

Először is tisztázzuk, mi a komp és a rév fogalma. Nos, kompoknak azokat a vízi járműveket nevezzük, amelyek a folyón keresztül emberek, állatok átszállítására szolgálnak. Tulajdonságuk, hogy a hosszukhoz viszonyítva nagyobb szélességgel rendelkeznek, mint a többi vízi jármű, így a folyó hosszában történő haladásra alkalmatlanok. A rév tágabb fogalom! Az összes berendezés ide tartozik: a folyón keresztül kifeszített kötél, a lejárók, sőt, maga a komp is. Az átkeléshez régen a folyó sodrásának energiáját használták fel. A folyó két partja között kötelet feszítettek ki, amelyen két csiga futott.

Ezekre a kötélcsigákra erősítették a kompot. A kötél egyik részét a komp orr-részén, a másikat a farrészén erősítették meg, majd a járművet a folyó sodrához képest olyan szögbe állították, hogy a víz sodrása az alkotmányt a másik part irányába mozgassa. Árvíz idején az átkelés nagyon veszélyessé, sőt néha lehetetlenné vált. De volt, ahol csak ladikon vitték át az utasokat! Ezeket a helyeket gyalogrévnek nevezték. A réveken általában pénzfizetés ellenében lehetett átkelni. A beszedett révpénz az átkelő birtokosához került.

A kezelőszemélyzetet révészeknek nevezték. Az ő dolguk volt a kompok biztonságos átvezetése a túlsó partra a rajta lévő emberekkel, járművekkel, jószágokkal együtt. Ugyancsak ők szedték be az átkelési díjakat. A révészek elöljáróját a középkorban révbírónak hívták, aki a révészekkel együtt esküt tett, hogy lelkiismeretesen kezeli a rábízott javakat. A révészek az átkelőhely mellett általában révházat is építettek. Ezek a régi időkben kocsmaként és fogadóként is működtek. Tiszaroffon például a Lejtői rév mellett egy csárda is állt.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Komp tervrajza az 1930-as évekből. Fontos és hasznos járművek voltak FOTÓ: Magyar Nemzeti Levéltár JNSZML
[/caption]

A Tisza megyei szakaszán a történelem során több rév is működött. Anonymus, a rejtélyes író Gesta Hungarorumában említi az Alpár melletti Görög-révet, és az Abádszalóknál lévő Abádi-révet. Hasonlóan híres volt a Tiszavárkony körül valaha létezett Tiszavarsány réve. Nagyrév pedig a legenda szerint egyenesen révének köszönheti a nevét. De rév üzemelt a Körösön Kunszentmártonnál is! Ezen 1805-ben nagykunsági látogatása alkalmával József nádor is átkelt. Oly nagyon megnyerte tetszését a tiszteletére rendezett fogadás, ezért meghatottságában nem tudta megállni, és már a kompon elárulta a település elöljáróinak, hogy már intézkedett az állandó híd engedélye ügyében.

Szolnoknál a kompok beállítása azonban baljós események után következett be. Főként akkor, ha a Tisza fahídja elpusztult. A korabeli jegyzőkönyvek az 1800-as évekből többször említik a fahíd tönkremenetelét és a közlekedés folyamatossága miatt kompok üzemeltetését. Amikor 1909. március 15-én a jégár elsodorta a város utolsó tiszai fahídját, a közlekedés fenntartására három kompot is a vízre helyeztek.
A tölgyfából készült kompokat az 1950-es években lassan felváltotta a fémből alkotott úszótest. A mozgatáshoz pedig csónakmotorokat kezdtek el használni. Még napjainkban is várakoznak ezek a vízi járművek a Tisza menti települések partja mellett utasaikra.