Lógósok

Persze akinek volt esze, ügyelt arra, hogy elbliccelt óráinak száma ne verje ki se a tanároknál, se a szülőknél a biztosítékot. Megvoltak ennek akkoriban is a mesterfogásai, mikor még én is a padokat koptattam.
Ó, nem a mindennapos csavargásokra gondolok, amitől akkoriban könnyen repülhetett az illető az iskolából! Hanem azokra a trükkökre, amikkel néhány tanórányi vagy pár napnyi „szabadságot” loptak maguknak a fifikás kortársak. A tanításai nap lerövidítése általában nem is igényelt különösebb fondorlatokat. Az egy–két–több napos távollét idejére viszont már ajánlott volt orvosi igazolást szerezni. Közszájon forogtak ötletek, milyen tüneteket a leghatásosabb a dokinál szimulálni. És akár szép dolog, akár nem, ismerőseim körében is osztogattak némelyek lepecsételt, aláírt igazolást, melyre csak a „páciens” nevét kellett felírni – azóta sem tudom, honnan suvasztották ezeket.

Mint mondom, régen sem voltak szentek a diákok, de az is igaz, messze voltunk attól, hogy pénzmegvonással kelljen a rendszerint szegény, és sokszor család szintjén problémás gyerekeket iskolába kényszeríteni. Tavaly megyénkben augusztusban szüneteltették a legtöbb iskoláztatási támogatás folyósítását: összesen háromszázhárom családot érintett. Úgy látszik, a nyári szünet közeledtével megugrott a csavargási kedv.
De azért arra még kíváncsi volnék, a családi pótlék megvonásával büntetettek miből fedezik az így kieső bevételt. Bár, ha ez a szankció nem visszatartó erő számukra, biztos megvan erre is a bevált gyakorlatuk.