2017.04.29. 15:30
Útravalóul
A rendszerváltást követően nem zajlott választási kampány a térségünkben, hogy politikusaink – jobbról, balról, középről – ne ígérték volna meg a 4-es főút fejlesztését.
Az azon közelekedők sokáig a remény útjának nevezték a 4-est, a jelzőben foglaltatott modernizálás utáni vágyakozáson túl afféle iróniát is elrejtve, miszerint: „remélhetően két–három órán belül felérünk Pestre!” A választási szórólapokat az urnabontás után aztán szinte azonnal széthordta a szél, sokkal gyorsabban, minthogy Karcagról Szolnokon keresztül felautóznánk a fővárosba. Így aztán rendre feledésbe merült ez a téma – noha, és ne legyünk igazságtalanok, pár kilométeres szakaszok megvalósulásának azóta valóban vannak (út)nyomai.
Aztán Abony és Fegyvernek között nagy erőkkel megkezdődött egy projekt, melynek kardcsörték vetettek véget. Ekkorra már annyira nagy volt a járműforgalom, hogy a statisztikákban is „halálútként” emlegették a 4-est.
A közelmúltban ismét ásót ragadtak az útmunkások, és újra megkezdték az M4-es egy szakaszának építését.
Megeshet, az emberiség mérhetetlenül felgyorsult világában két év múlva már elavult lesz a gyorsforgalmi autóúton történő közlekedés, és akár napelemes rakétával pillanatok alatt eljutunk A-ból B-be. Viszont 2019-ben én mégiscsak leporolnék egy hajdani szórólapot, elővenném járgányomat és nosztalgiáznék: hátha nem csak alapköveken keresztül jutnék el Tiszától a Dunáig.
Mindenesetre most azt mondom: örüljünk, hogy elkezdődött az, aminek végre látjuk is a végét!
