Az egyedülálló cseresznyéskertet ünnepelték

Az elmúlt hét elején még a helyiek közül többen aggódtak, mert akkor még úgy zöldellt a slágerfajta germersdorfi, hogy kétséges volt, lesz-e idén cseresznyefesztivál Nagykörűben érett cseresznye nélkül. Aztán az egész héten a falura (is) rámosolygó nap ragyogóan fényes pirospozsgásra festette a település legnagyszeműbb jelképét.

Elsősorban a helyi cseresznyéket és a szintén nagykörűi hagyományos meggyeket vitték kosár- és ládaszámra a vendégek. Ám volt keletje a lekvároknak, szörpöknek is. 

„Üdvözöljük Magyarország Cseresznyéskertjében”, illetve „150 év, 150 hektár, 500 gazda” – áll a község elejét jelző település-névtábla előtt az illedelmes adjonisten, valamint egy összefoglaló a múltidéző tájékoztatásból. Ez mind szép, szép, de az útállapotok is majd 150 évvel ezelőttiek. Busszal vagy kocsival Nagykörűig eljutni akár Szolnokról, akár a Felső-Tisza-vidék felől, komoly megpróbáltatást jelent járműnek, utasnak egyaránt.

Talán ezt érezve, és készülve a rendezvényre, a zsáktelepüléshez vezető bekötőút egyik felét vagy 200 méteren a napokban leaszfaltozta az állami útfenntartó, így befelé menet legalább látnivaló is akadt az odatelepített cseresznyefajtákkal és terméseikkel szemezgetők számára.

Az elmúlt szombaton a főtérre felépített cseresznyevásári forgatagban szinte minden portéka megtalálható volt a kínálatban. Természetesen elsősorban a helyi cseresznyéket és a szintén nagykörűi hagyományos meggyeket vitték a vendégek. Ám volt keletje a más gyümölcsökből készített zamatoknak: lekvároknak, szörpöknek, befőzésre, kifőzésre, pékárutölteléknek, továbbá a különféle háziállatok tej- és hústermékeinek egyaránt.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Nincs a világon ehhez fogható: a nagykörűi cseresznyefesztivál hangulata hamisítatlan… Fotó: M. J.
[/caption]

A falut a belsejében kisvasút, akörül ­tiszai sétahajó járta, a népzene mellett a Canarro zenekar intelligens dzseszszólamait hallgatta a nagyérdemű, mindezen túl felnőttzsivaly, gyermekcsivitelés, azaz, mint minden évben, idén is adott volt a hamisítatlan nagykörűi cseresznyefesztiváli hangulat.

Dolhai és petrovai Petrovay György földbirtokos, levéltáros, genealógus, növénynemesítő a Tisza homokos hordalékát felhalmozó „nagy Kürüi” birtokot 1866-ban vette át, és annak területén gyümölcsöst és faiskolát létesített. A gyümölcsfajták között a cseresznye futotta be a környéken a legnagyobb karriert. Az ő nevéhez fűződik (Nagy-)Magyarország legsikeresebb, legteljesebb cseresznyefa-gyűjteménye, illetve az a nemes hagyomány, melyet a nagy kürüiek már saját portáikon is évtizedek óta gondoznak.

„Körű, de nagy körü’, hol az élet nagyszerű!” – szól eképpen a nemrégen elhunyt „egyszálgitár Kovács Feri” nagykörűi Himnusza. S valóban, az élet itt tényleg nagyszerű. Igényes és fáradságos munkával ugyan, de a helyiek ápolják cseresznyéskertjeiket, velük pedig Petrovay báró hagyatékát, ahogy arról most is tanúbizonyságot tettek.