Közélet

2017.06.05. 13:30

Simogatható, kézbe vehető kedvenc a cochin dísztyúk

Ha házi kedvenceket emlegetünk, legtöbben kiskutyára, kismacskára vagy más kis szőrös teremtményre, esetleg díszhalakra gondolnak. A családi házban élők azonban nevelhetnek akár dísztyúkokat is, melyek az udvaron szaladgálva élettel töltik meg a kertet, a pázsitot – akárcsak a tiszasülyi Subicz Szilvia cochin törpetyúkocskái.

Kovács Berta

– Párom is, én is gyerekkorunk óta szeretjük az állatokat, kicsit, nagyot egyaránt. Dísztyúkokat és galambokat mindketten tartottunk régen is – avat be állatbaráti vonzalmaikba Szilvia.
– Amikor szóba jött, hogy összeköltözünk, meg is egyeztünk, hogy dísztyúk meg galamb biztos lesz a háznál. A legelső példányokat egy monori vásáron és állatbörzéken szereztük be úgy tizenhét évvel ezelőtt, és annyira megszerettük őket, hogy azóta is foglalkozunk velük. Tenyésztők ugyan nem vagyunk, csak kedvencként tartjuk őket.

Ennek ellenére időről időre van szaporulat, nemrégiben is keltek ki kiscsibék, természetesen velük is megismerkedünk, még ha nem is szaladoznak épp szabadon az eső után még kissé nedves udvaron.
– A cochin Kínából származik, ott is díszállatként tartották ezt a kicsi és szép fajtát. Én kis kerti törpéknek szoktam hívni őket – árulja el gazdájuk.

– A kert igazi kis ékszerei, nagyon látványosak, ha ott bóklásznak a szépen rendben tartott pázsiton. Ha jó az idő, csak éjszakára ülnek be a helyükre, napközben kiengedjük őket. Ahol alszanak, ott kapnak inni, enni, de ők is keresgélnek maguknak ennivalót. Kézbe is szoktuk venni őket, nagyon könnyen szelídíthetők, a gyerekek is megfogják, kézből etetik őket.

Megtudjuk, hogy amilyen szép a cochin, olyan egyszerű a tartása – egy marék búzával elvan egész nap, bogarakat, füvet meg ő maga is összecsipeget. Persze, a fiatalasszony jól tartja kis kedvenceit, kapnak bőven kukoricát, búzát, napraforgót. Az viszont külön előnyük, hogy míg a kártevőket pusztítják, a kertben nem tesznek kárt.
– A cochin jobb, mint a házi baromfi, mert nem kapar, nem piszkít a járdára, nem repked, nem kell a szomszédból visszahozni. A mieink is nyugodtan elsétálgatnak egész nap, vagy a bokor alatt pihennek. Sokan dicsérik is, hogy milyen aranyosak.

– A virágágyást sem bántják. Mindig csoportban járkálnak, nem szélednek szét, igazi kis család – ecseteli Szilvia a kis madárkák előnyeit.
– Mikor a tyúk tojik, még a kakas is bemegy, és mellette ülve megvárja. A csibéket is nagyon jól gondozza, így a cochin kotlósnak is első osztályú. Most is két kotlónk volt, egyik saját tojást keltett, a másik pedig gyöngytyúkét. A tojásuk egyébként olyan, mint a házi tyúké, csak húsz-harminc százalékkal kisebb, de ugyanúgy ehető. Ha nem keltetünk csibét, fel is használjuk őket.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] A cochinok kezes jószágok – mutatja Szilvia az egyik legfiatalabb kedvencét Fotó: Mészáros János
[/caption]

– A húsa is jó, csak ugye mi nem esszük meg a kedvenceinket, sajnálnánk őket. A csibéket általában megtartjuk, a jércéket főleg, a kakasokon szoktunk túladni, elajándékozzuk őket ismerősöknek. Egyébként eléldegélnek nyolc-tíz évig is jó körülmények között.
– Tudom ajánlani ezt az állatot mindenkinek, idősnek, fiatalnak, gyerekeknek is, mivel nagyon szelídek, a kakasok is – hangsúlyozza Szilvia.

– Könnyű kézhez szoktatni őket, lehet kézből etetni, simogatni. A gyerekeknek is hagyják magukat megfogni. Mi mindig arra törekedtünk, hogy gyerekeink tanulják meg szeretni, tisztelni az állatokat, a természetet.
Ehhez óvodásokat, iskolásokat is igyekeznek hozzásegíteni, mivel szoktak jönni hozzájuk meglátogatni az állatokat.

– Van is mit nézniük, hiszen a kis cochinokon kívül akad még más két- és négylábú, sőt, lábatlan teremtmény is a családnál. Tartanak aranyfácánt és magyar óriás galambot is. Szilvia párja hízósertéssel foglalkozik, így az ólakba is érdemes bekukkantani, de még marha is szokott lenni a háznál – így az ifjak a haszonállatok tartásával is ismerkedhetnek.

Hüllő is akad a háznál

Szilviának van egy lábatlan házi kedvence is. A terráriumban ugyanis egy vörös foltos gabonasikló lakik, „akit” 15 évvel ezelőtt kapott ajándékba egy kedves debreceni barátjától, aki tenyészti őket.

Havonta egyszer elég, ha enni kap: rágcsálókat fogyaszt, melyet állatkereskedésekből lehet beszerezni, de van, hogy a határból is kerül eléje pocok, egér.

Az azóta úgy 160 centiméteresre nőtt hüllővel a látogatóba érkező gyerekek is megismerkedhetnek. Megtapasztalhatják, hogy a hüllő is lehet szelíd, barátságos állat, amelyik nem harap, és a közhiedelemmel szemben még csak nem is nyálkás.

Havonta egyszer elég, ha enni kap: rágcsálókat fogyaszt, melyet állatkereskedésekből lehet beszerezni, de van, hogy a határból is kerül eléje pocok, egér.

Az azóta úgy 160 centiméteresre nőtt hüllővel a látogatóba érkező gyerekek is megismerkedhetnek. Megtapasztalhatják, hogy a hüllő is lehet szelíd, barátságos állat, amelyik nem harap, és a közhiedelemmel szemben még csak nem is nyálkás. A cochinok kezes jószágok – mutatja Szilvia az egyik legfiatalabb kedvencét Fotó: Mészáros János -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!