Több mint két évet élt a körforgalomban Szolnok kedvenc négylábúja

Először fel sem tűnt senkinek a borzas négylábú létezése, ő is egy volt a sok kóbor eb ­között. Hosszú hónapok teltek el, míg tudatosult mindenkiben, hogy ez az eb ­másabb a többinél: valamiért ragaszkodik a környékhez, egészen pontosan a körforgalomhoz.

Az volt az ő birodalma, védte is minden erejével, dühösen csaholva kergette meg a behajtó járműveket, majd miután sikerült elüldöznie a számára valamiért nem tetsző kocsikat, elégedetten ült vissza a helyére. A szolnokiak egy idő után nem csak megszokták jelenlétét és elfogadták „körforgalomőrző” munkáját, még meg is szerették őt.

A lakosok először magányosan, később testületileg hordták ki neki az élelmet és az innivalót, hogy semmiben ne szenvedjen ­hiányt. Valaki még kutya­házat is vitt ki neki, melybe eső esetén húzódhatott be. S bár többen is megpróbálták őt befogni, nem hagyta ­magát, rendre elszaladt: vágyott a szabad életre.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Cora-kutya, avagy Bogár szép életet élt Éva néniéknél | Fotó: Mészáros János
[/caption]

– Egyetlen egy ember volt, akit közel engedett magához, ő Csányi Molnár Zsuzsanna. Csak neki hagyta, hogy megsimogassa – meséli Cseh Jánosné, aki nemrégiben látogatta meg szerkesztőségünket. – A kutyust végül ő fogta meg és ­hozta el hozzám, én vállaltam, hogy nemcsak otthont adok neki, de királynői életet is biztosítok ­neki – meséli Éva néni.

Az asszony valóban mindent elkövetett az utóbbi években, hogy Bogár – így nevezte el őt – jól érezze magát. Reka­mién aludt, főzött vacsorát evett, a fasírozott volt a kedvence. Hogy hozzászokjon a családi élethez, ebben egy mellette élő vadászkutya volt segítségére, tőle tanulta meg, milyen emberek társaságában élni.

– Majd egy évtizedet élt velünk. Az utóbbi időben már nagyon beteg volt, így június­ elején el kellett altatnunk – csuklik meg Éva néni hangja,­ miközben Bogiról beszél. – Most azért jöttem magukhoz, hogy megköszönjem mindenkinek, aki annak idején gondját viselte a kutyának.

Mégiscsak ő volt Szolnok kutyája, akit sokan a szívükbe zártak. Ki tudja, lesz-e több ilyen szeretnivaló, „mindenki” négylábúja…