Zarándokút

Nos, szerintem Nagykörűig eljutni maga a hajdanvolt somlyói zarándoklat. Jól van, na, valóban nem annyira hosszú, talán nem is annyira megerőltető ide eljutni, mint Csík felé menetelni, de „A tanú” óta tudjuk: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk!”. Nagykörűben ráadásul nem is fanyar magyar naranccsal fogadják a vándort ezidőtájt, hanem, ropogós cseresznyével.

No, szóval, a székelyek szerint a románok azért nem újították fel sokáig a magyar határ túlfeléről Csíksomlyóig vezető holdbeli kráterként kinéző autóutat, mert nem szerették volna, ha a magyarok az „ő földjükön” keresztül zarándokolnának ősi hagyományaikat ápolni. Mondták is: aki azon el tud bukdácsolni a Babba Máriáig, az annyit kínlódott, meg is érdemli, hogy azt lássa. De végül a magyarok istene meghallgatta az imáinkat, s ma már simább út vezet e nevezetes csíkcélig.

Miért is említem ezt? Mint a megyében több szakasz, a Nagykörűhöz vezető út is rettenetes állapotban van. Az érintett vonalon az úthibákra és veszélyekre figyelmeztető táblák egyre csak sokasodnak.

A hétvégén cseresznyefesztivál volt Körűben. Aki a Tisza menti hullámvasúton elkínlódta magát odáig, az az ottani hangulat okán – hasonlóan, mint általában a Somlyó-nyeregben – mégis a mennyországban érezhette magát.