A hadászattal ismerkedtek a gyermektábor napközisei

– Én vagy rendőr leszek, vagy katona! – válaszolt határozottan a 10 esztendős Sinka Máté arra a gyermekeknek feltett közhelyes felnőttkérdésre, hogy: „És mi leszel, ha nagy leszel?”

A fiúcska több kortársával, a tiszaligeti Turisztikai és Szabadidő Központ gyermektáborának lelkes tagjaival együtt a Táncsics Mihály úti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Szolnoki Hadkiegészítési Szakgyűjteményébe látogatott szerdán délelőtt.

A vegyes nemű csoportot két csapatra osztotta Mészáros Anikó gyűjteményvezető. Közel húszan az épület – amely az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokságnak, illetve az I. Toborzó és Érdekvédelmi Központnak is helyet ad – harmadik emeletén található múzeumban kiállított anyagokat mustrálták.

A tapasztalatokat gyűjtő, a mindenre rácsodálkozó, a világot felfedező gyermekek lévén minden mozdíthatót megemeltek, elhúztak, fel- és kipróbáltak, folyamatos „Ne nyúlj hozzá!”, „Ne csináld!”, „Gyere onnan!”, „Nézz a lábad elé!” kísérőtanári instrukciók közepette. Mészáros Anikó remek munkát végzett, hiszen, amennyire csak tudta, az általa kommunikált hadtudományok és katonai érdekességek lekötötték a fiatalok figyelmét.

Sőt, bevonta őket az előadásába, így együtt válaszoltak azokra a kérdésekre, miszerint a különböző mundérok és fegyverek mely korokból is származhatnak.

A másik húszfőnyi gyermeksereg eközben a parancsnokság hátsó udvarán felállított „katonai gyakorlótérre” masírozott. Itt hangzott el Sinka Máténak a saját jövőjéről szóló, örökérvényű kinyilatkozása is, akinek arcát a társaiéval együtt a parancsnokság munkatársai terepszínűre maszkírozták, mindegyikőjüket mundérba öltöztették, ledugózott gépkarabélyt nyomtak a kezükbe, s aztán irány a kúszófolyosó. A hűvös szerda délelőtt és az árnyékos, felázott talajú udvaron való hason csúszásmászás nem minden gyermeket töltött el buzgalommal, főleg a lányokat.

– Én inkább labdáznék! – mondja határozottan Laura, akinek véleményéhez „elfoglaltságválasztás ügyileg” barátnője, Niki is csatlakozott. Aki ráadásul az arcfestő sorban hamarosan következett:

– Tanár néni, én nem szeretném kifesteni magamat – teszi hozzá ellenkezéséhez utóbbi lány e kérést, mire a pedagógustól érkezik a frappáns válasz:

– Ne most, hanem néhány év múlva kérjed ezt, akkor igent mondok! Aztán arcfestés, mundérba bújás, hason kúszás is volt, fiúktól, lányoktól egyaránt, akiknek érdekes délelőtti programnak tökéletes volt a katonásdi.

Aztán, ki tudja? Lehet, hogy nem csupán, vagy nem is Máté, hanem épp Niki és Laura kötelezi el magát felnőttként a honvédelemmel…

Mészáros Géza