Kinek sírósan, kinek boldogan indult az bizonyos első nap a suliban – Fotókkal

Na de kezdjük az elején: fekete-fehér ünneplőbe öltözött apróságok és szüleik gyülekeztek tegnap reggel a szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola egyik terme előtt, az évnyitóra készültek. A kicsik életükben először…

– Na, ki izgul jobban most? A szülő vagy a gyerek? – fordul oda egyik anyuka a másikhoz, miután az udvarra érnek. Hamarosan kezdődik az ünnepség.

Az elsősöket külön padokra ültetik. Van olyan, aki már most felszabadultan cseveg a mellette ülővel, és olyan is, aki minél kisebbre összehúzza magát, így szemléli csendesen az eseményeket.

A szülők is hasonlóan megosztottak attól függően, először szembesülnek-e a ténnyel: a gyerek iskolás lett.

– Gyorsan telik az idő – mondja mosolyogva Kiss Gergely, Janka apukája.

– Nagyon várta, hogy milyen lesz az iskola, szeret tanulni. Ez az élet rendje. Ő már a második a családban, aki iskolába megy, az elsőnél nyilván jobban izgultunk mi is.

– Még most volt, hogy toltuk a babakocsiban, annyira furcsa, hogy mostantól az iskolatáskát fogja cipelni – mondja meghatottan Korimné Szénási Andrea, aki Korim Tamással Hanna Boglárkát kísérte el az első napra.

– Nagyon várta egyébként, szépen rákészítettük a nyáron, szerintem nem lesz gond, könnyen be fog szokni. Mi jobban izgulunk mint ő…

Még egy fotó, még egy egy puszi, még egy ölelés vagy biztató fejsimogatás…,

egy kisfiúnál eltörik a mécses, kétségbeesetten kapaszkodik a biztonságot jelentő anyaillatba, végül megnyugszik.

Az évadnyitón kedves versikéket és dalokat adnak elő, ki határozottabban, ki kissé álmosan vesz részt a produkcióban. Vissza a tanterembe, lekerülnek az ünneplők, ezek az utolsó pillanatok együtt anyával és apával.

– Nem izgultam, nagyon vártam az iskolát, azt, hogy tanulhassak – mondja határozottan Fejes Nikolett. A cserfes barna hajú kislány azt mondja, leginkább olvasni szeretne megtanulni…

– Nagyon megható érzés, ő az első gyermekünk, aki iskolába megy, izgatottan készült rá az egész család, még a tesó is, aki fiatalabb nála. Szerencsére könnyen ismerkedik, barátkozik, nem jelent neki problémát az új hely – mondja anyukája, Polyák Ildikó.

Volt olyan kicsi is, aki eleinte tartott az iskolától, most viszont már oldottan beszélget padtársával.

– Nem vártam annyira eddig, kicsit féltem is tőle, de ma reggel úgy ébredtem, hogy ma van a nagy nap! – mondja vidáman Remete Márk.

Nem mindenki volt ilyen határozott még, olyan kislány is akadt, akit édesanyja még percekig ölelt magához.

– Anna attól fél, hogy nem tud majd teljesíteni…, azt mondta nekem, hogy „Anya! Maradj itt velem, segíts!” – idézi fel gyermeke szavait könnyeivel küszködve anyukája, Annamária. – Hihetetlen hogy telik az idő… – sírja is el magát.

Közben Zsuzsa és Reni néni, az 1. b tanítónői közvetlenségükkel, kedvességükkel oldják a hangulatot, nekik is sokat jelent az első nap.

– Tele van kihívásokkal, mondjuk én nagyon szeretem ezt az időszakot, amikor megismerünk új gyermekeket, ilyenkor bontakozik ki a személyiségük, egyéniségük – mondja Nagy Zsuzsa.

– Fontos az, hogy az érzelmi biztonságot megadjuk nekik. Aki nyíltabb típus, azzal könnyebb a dolgunk, mert ő jön, és mondja.

– Vannak viszont befelé fordulóbbak, hozzájuk mi megyünk oda, egy kicsit anyaiba hajló hozzáállással, lélekkel, ezzel őket is gyönyörű szépen meg lehet fogni – mesél a tanítónő.

Miután az utolsó szülő is elbúcsúzik, a tanítónők megismertetik a huszonöt fős osztályt a helyiségekkel, legelőször a mosdóval.

Míg a tizenegy lány Reni nénivel, a fiúk Zsuzsa nénivel mennek.

Természetesen utóbbiak érnek vissza először – a fiúknál nyoma sincs a megszeppenésnek, élénken beszélgetnek, bátran kérdeznek. Előkerülnek az uzsonnás dobozok, egymásra tromfolva kiabálják, ki, milyen, és hány szendvicset hozott.

Megérkeznek a lányok is, az ő arcukon sincs nyoma feszültségnek. Reni néni elmagyarázza, hogy ha felemeli a kezét, azt jelenti, csendben kell maradni, és különben is, evés közben nem illik beszélni.

„Ma megbeszéljük, hogyan kell viselkedni az iskolában, megkapják az ingyen tankönyveket, lesz balesetvédelmi tájékoztató, és természetesen játék is”

– mondja Tóth-Szepcsik Renáta.

– Ilyenkor törekszünk arra, játékos formában hidat képezzünk az óvoda és az iskola között, hogy könnyebb legyen az átmenet – teszi hozzá.

Ami valóban nem lehet egyszerű sem a gyermeknek, sem a tanítónak, és – ahogy ebből a délelőttből is látszik – a szülőknek sem.

Molnár-Révész Erika