Mesebeli kapu várta az abonyi ovis gyöngyszemeket

Ugyanis a karbantartóktól az óvónőkig mindenki azon munkálkodott, hogy egy csipetnyi mesevilág költözzön az intézménybe.

– Úgy gondoltuk, épp itt az ideje felújítani a bejárati kapunkat... – kezdte az intézmény előtt állva Major Sándorné óvodavezető, aki csapatával nem kevés erőfeszítést tett azért, hogy tündérmesébe illő környezetbe érkezhessenek az „abonyi gyöngyszemek”.

– Nagyon rég újítottuk már fel a kaput, s mivel a füves udvarunk is szépen ki van festve – tekintettünk a növényeket ábrázoló csodás mázolmányra –, ezért úgy gondoltuk, bejáratunk kapuját is feldobjuk – vágott közbe Gulyás Erzsébet, az ötletgazdák egyike.

– Azt szerettük volna, hogy tagóvodánk két csoportjára jellemző jegyek is meg legyenek örökítve, ráadásul kívülről is óvodába hívogató legyen a látvány – mosolyodott el. Így került fel a színházi díszletek közé illő kis kapura vár, folyó, híd, mezőn játszó gyerekek, de még egy fa alatt gubbasztó sündisznó is.

– Egy egész csapat dolgozott a mű elkészítésén – tudtuk meg.

– Két karbantartónk lecsiszolta és alapozta a kaput, és ők adták meg az alapszínt is. Egy volt kolléganővel és Katával – biccentett a mellette ülő hölgyre – közösen találtuk ki, mi is legyen a formavilág – árulta el Erzsébet.

Nem véletlen azonban a nagy környékszépítés.

– Intézményünk épületei egykor családi házak voltak. Az ingatlanok a múlt század első felében épültek, melyeket 1978-ban alakítottak át óvodává. Sajnos, mára az alapvető helyiségeink is hiányoznak. Több pályázaton is indultunk, s fenntartónk is sokat támogat minket ebben... – szólt közbe az igazgatónő.

– Régóta vágyunk már tornaszobára, egyéni fejlesztőszobára, de az óvónőknek is jól jönne egy külön helyiség – emelte ki.

– Emellett persze nagy az örömöm, mert azt tapasztalom, a hiányosságok ellenére nem vesztik kedvüket a kollégák, hanem a meglévő adottságokból próbálják kihozni a legjobbat.

„Ennek eredménye pedig, azt gondolom, szemmel látható”

– méltatta munkatársait a vezető, s elárulta, a „szépészeti beavatkozásokat” fenntartójuk, egy helyi vállalkozás és az önkormányzat is támogatta.

A kicsik öröméért

Megtudtuk, az intézmény dolgozói nyári szabadságuk egy részét ajánlották fel az otthonosabbá tétel érdekében. Nem maradt el azonban a köszönet sem.

– Sok elismerő szót kaptunk szeptember elején, de már a festési munkálatok alatt is láttuk az emberek arcán, hogy nagyra értékelik azt, amit a gyerekekért teszünk – árulta el Erzsébet.

A műalkotás igazi célja pedig a kollégák szerint nem más, mint hogy a gyerekek megérkezésükkor boldogan lépjék át a parányi intézmény küszöbét, s már a nap elején kellemes érzésekkel töltődjenek fel.

Hartai Gergely