Soha máskor nem tudhat meg annyi mindent az Alcsiszigetről, mint most

Az „Alcsisziget 160 éves” című helytörténeti kiállítás pontos válaszokkal szolgál.

Még november 24-ig látható az a korabeli fotókkal, térképritkaságokkal feltöltött tárlat a Bicskás Székely Fogadóban, melynek kiállítási anyaga javarészt az Alcsiban és az Alcsiszigeten élők emlékkönyveiből került elő, illetve a megyei levéltár értékes gyűjteménye.

A kiállítás előkészületében és megrendezésében mérhetetlen munkát végzett Kovács Gyuláné dr., valamint egykori vízügyes munkatársa, Békési István. A tárlat (ős)bemutatóját nem véletlenül tervezték idénre.

– A Tisza szabályozása során, a közép-tiszai szakasz 1857-es évi átvágásának 160. évfordulója adott az eseménynek aktualitást. Ekkor hozták létre Alcsiszigetet az Alcsipuszta egy részének levágásakor.

– Ezt követően ugyan a régi vízi utat még fél évszázadig használták a tutajosok a vontatások során, és amikor 110 évvel ezelőtt, 1907-ben kiépítették a területen a gátrendszert, az Alcsisziget ekkor kapta meg mai helyét és formáját a Tisza bal parti, mentett oldalán. Maga az Alcsi továbbra is a szőke folyó jobb partján helyezkedik el.

– A Tisza által legjobban körülölelt terület az Alcsiszög – jelezte a kettős jubileum kapcsán életre keltett kiállítás létjogosultságát, továbbá az alcsis helyek pontosítását is a szintén helyben élő Kovács Gyuláné.

– A tárlat anyagát nem várt lelkesedéssel, nagy aktivitással gyűjtötték össze az itt lakók. Volt, aki több tíz oldalnyi visszaemlékezést írt, akadt, aki szóban mesélt az emlékeiről, mások régi fotókat hoztak. Rajtunk kívül sokan dolgoztak azon, hogy a megnyitó létrejöhessen – tette hozzá Kovácsné.

A kiállítás történeti folyamatában, tematikusan dolgozza fel a térség életét. Megtudhatjuk belőle az Alcsipuszta és a Millér nevének eredetét (alch török eredetű szó, az egykoron itt élő és dolgozó ácsok nevét őrzi, míg a Millér nagy valószínűséggel a mélyér elnevezésből származik).

Az itt végbement ásatások, földmunkák során kiderült, hogy e terület legalább ezer éve lakott. Bizonyítja ezt 15 földbe süllyesztett Árpád-kori építmény, illetve az itt fellelt honfoglalás kori szolnok-strázsahalmi tarsolylemez. Az itteni népesedés épp a Tisza kiöntését, majd visszahúzódását eredményező, igen termékeny termőterületre vezethető vissza.

A tatárjárás és a török uralom idején persze ez a térség is elnéptelenedett, a „kutyafejűek” pusztítása a pusztai állapotot hosszú időre konzerválta. A terület fejlődését a török kiűzése gyorsította fel: a mezőgazdaság, a termények kereskedelme, valamint a só, a fa és a gabona szállítása, a Tiszán történő itteni átkelőhely előtérbe helyezte a térséget.

Újra benépesedett a terület, majd a rohamos fejlődés igénye kiváltotta a Tisza szabályozásának szükségességét…

A sziget legújabb kori fénykora a Héki Állami Gazdaság 1951-es megalakításával kezdődött. Az ÁG az államosított 350 holdas Ugrai-birtokon jött létre.

A gazdaság jelentős növénytermesztési ágazata volt a kertészet, ahol a háború után még rabokat dolgoztattak. A növénytermesztéshez csatornákat és öntözőrendszereket építettek ki – 1955-től öntözőhajók működtek itt.

A Héki ÁG sertés- és lótartás mellett nemzetközi szintű tehenészetet tartott fent. Itt működött az Állami Gazdaságok Országos Központja, de ide települtek általános és szakiskolák, a Kőbányai Sörgyár sörpalackozója, a térség meteorológiai állomása, illetve az agrárium fejlesztéséhez szükséges laboratóriumi központok.

Az Alcsi-Holt-Tisza nemzetközi hírű kajak-kenu- és horgászpályáiról méltán híres. E településrészt 2016-ban lakóövezetté nyilvánították, ami felgyorsítja a teljes infrastruktúra kiépítését: bekapcsolódott a szolnoki kerékpárút-hálózatba, jelenleg pedig épül a 2018-ig befejeződő csatornarendszer.

– Az Alcsiszigetben lakók mindennapi életét meghatározták az összefogáson alapuló közösségi élmények: az árvízi védekezések, a rendszeres szabadidős tevékenységek. Egyre kedveltebb helye ez a városrész sokaknak, így egyre sűrűbben lakott mára. Az Alcsinak nem csupán múltja, de jövője is van – foglalta össze a duplán jubiláló terület értékeit Kovács Gyuláné dr.

Mészáros Géza