Kohon Patrik még a nyári szünetéről is lemondott, hogy a világ egyik legjobbja lehessen

November negyedike: éppen hat esztendőt készült a tiszaföldvári Kohon Patrik erre az egyetlen napra. Ennyi éven át táncolt hétről hétre, napról napra, nyári szüneteket, hétvégéket feláldozva. Amikor elment kiselsősként az első rendhagyó testnevelésórára, maga sem sejtette, milyen utat kezd el…

– A tesiórák egy részén ugyanis mi táncoltunk, társastáncot. Nekem nagyon bejött. Az akkori párommal elmentünk egy-két hobbiversenyre, amit rendre megnyertünk. Másfél év múlva már igazolt versenyző lettem a Magyar Táncsport Szövetségnél, nyertem ezt-azt – meséli Patrik, aki ebben az évben nagyot álmodott párjával, Kiss Lucával: a vébén akartak bizonyítani.

– Hónapokon keresztül hetente többször próbáltunk Lucával, de nem Tiszaföldváron, hanem Kiskunhalason (Luca odavalósi), Szentesen, hétvégente pedig Szlovákiában, mert ott van az a tánctanár, aki a latin táncokat oktatta – magyarázza a fiú.

Igen, akkor, amikor más gyerek szombaton még tízkor is az ágyban nyújtózkodik, ő már túl van egy háromszáz kilométeres utazáson, hogy aztán újra és újra ugyanazt a táncot gyakorolja, két vagy három órán keresztül. Mert minden kézmozdulatnak, minden gesztusnak pontosnak kell lennie.

Az édesapa, Krisztián elmeséli, nem kis áldozatot kell hozni fiának, sőt, az egész családnak, hogy Patrik ilyen eredményeket elérjen. Ő, mint mentős, plusz munkákat vállal, hogy az anyagiakat előteremtse. Felesége lemondott már a külföldi nyaralásokról, a hétvégi közös családi programokról, Patrik pedig arról, hogy „hétköznapi” diákként töltse a napjait.

– Nem szoktam suli után a haverokkal mászkálni a városban, nem járok hétvégente bandázni, nem ülök órákon keresztül a számítógép előtt, sőt, még igazi nyári szünetem sem volt, mert edzésre jártam a táborozás, a nyaralás vagy a semmittevés helyett. Persze, vannak barátaim, de tény, hogy nem tudok sokat velük lenni… – vallja be Patrik.

Hogy megéri-e mindez, érdemes-e beáldozni a gyerekkort a táncért cserébe? A fiatalember elszántan bólogat. Azt mondja, mindene a tánc.

És bár néha megfordult a fejében, hogy az egészet hagyja a csodába, és inkább leül a tévé elé, egy idő után ott volt a késztető bizsergés a lábában. Ilyenkor újra és újra felvette a tánccipőt, és elindított a cédén egy jó kis cha-cha-chát…

Még sok munka áll Patrik előtt

A november 4-i, bukaresti Junior 2 Latin Világbajnokság 46., míg a pozsonyi, szeptember 9-i Standard Világbajnokság 40. helyén végzett a Kiss Luca–Kohon Patrik páros.

Érdemes tudni, hogy papíron a legjobb 48 párt jegyzik csak. Patriknak egyelőre ez volt a célja, bekerülni a legtehetségesebbek közé. És hogy mit hoz a jövő, nem tudni…

Az is lehet, hogy lesz egy külföldi táncos párja, akivel aztán (egymás országába át és átjárva az edzések kedvéért) meghódítja a világot, vagy legalábbis bekerül akár a tízes toplistába is. De addig még sok a munka és a lemondás is…

Joó Zsuzsa