Történelmet írtak a kutatók Abonynál: az eddig ismert legrégibb leprás leletanyagra bukkantak

– Még 2004-ben, egy agyagbánya kitermelési munkáit megelőzően, indult leletmentő feltárás Abony-Turjányos dűlő lelőhelyen. Ez a tevékenység 2008-ig tartott, a munkálatokat pedig az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatói, Fábián Szilvia, Marton Tibor és Serlegi Gábor végezték – kezdte mondandóját Köhler Kitti, az intézet tudományos munkatársa.

Kitti a feltárásokat követően megkezdte a leletanyag hagyományos antropológiai vizsgálatát. Ebbe kapcsolódott be az ELTE TTK Embertani Tanszékéről Hajdu Tamás és a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott docense, Marcsik Antónia is.

Köhler Kitti kérdésünkre elmondta, az akkor végzett ásatások során rézkori embertani leletek, többes temetkezések nyomai kerültek elő. Megtudtuk, a négyéves kutatás ideje alatt közel 400 objektumot tártak fel a Pest megyei város külterületén, a munkálatok során pedig 48 emberi maradványra bukkant a kutatócsoport.

A különleges lelőhelyre vonatkozó régészeti leírás akkoriban így jellemezte a környezetet:

– A többes temetkezésekre vonatkozóan a csontvázak a gödrökön belül jól elkülöníthető rétegekben feküdtek, némely esetben egy-egy rétegen belül 4–5 emberi maradvány is volt. Melléjük állatcsontokat, edényeket és kőeszközöket helyeztek. Az objektumok aljáról több esetben szisztematikusan elrendezett edények, állati vázrészek, teljes szarvasmarha-koponyák kerültek elő – olvashatjuk.

A Krisztus előtti 3780 és 3650 közötti időszakra datált maradványok vizsgálatánál azonban egy máig sokat vitatott eredetű betegség, a lepra jelenlétének nyomaira is ráleltek a szakértők.

– Az orrcsont, valamint a felső állcsont környékén felszívódás és gyulladásnyomok mutatkoztak, mely alapján gyanússá vált a lepra jelenléte. A kutatás alá vont 48 egyénből egynél igen jellegzetesen mutatkoztak az e fertőző megbetegedésre utaló jelek, továbbá négy főnél erősen gyanítjuk, hogy leprások lehettek… – taglalta a szakértő.

A kórokozó DNS-ének kimutatására Helen D. Donoghue, a University College London munkatársa vállalkozott, azonban ezek a vizsgálatok jelen pillanatig negatív eredménnyel zárultak, ugyanakkor folytatódni fognak.

Az abonyi feltárások részletes eredményei nemrégiben a Plos One nevű nemzetközileg elismert szakmai folyóiratban is megjelentek.

Az abban szereplő tanulmány magyar nyelvű összefoglalója szerint a maradványok közti rétegek azt bizonyítják, a holttestek nem egy időben kerültek a gödrökbe, ahogyan azt is leírják, a feltárás eredményei bizonyíthatóan döntőek lehetnek az ősi betegség származási elméleteinek igazolására vagy éppen megcáfolására.

Korábban ugyanis elfogadottá vált, hogy a leprát Nagy Sándor makedón király katonái hozták be a Földközi-tenger partvidékére, az új, genetikai kutatási eredmények azonban teljesen más terjedési útvonalat feltételeznek, az abonyi leletek pedig ennek ékes bizonyítékai.

Mindemellett a kutatási anyag világhírű „leletegyüttesről” számol be:

jelenlegi ismereteink szerint ugyanis az Abonyban talált rézkori leletanyag a világ legkorábbi ismert leprafertőzéses esete.

Eddig egyébként anatóliai (azaz a mai Törökország területéről származott – a szerk.) volt a világ legrégebbi leprás lelete, ezt írták felül a Turjányos dűlőben fellelt maradványok.

– Az abonyi rézkori népességben az újszülöttek rendkívül magas száma és a fertőzésre utaló csontelváltozások, így az agyhártya- és a csonthártyagyulladás magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte a közösség nehéz életkörülményeit és a fertőzések elterjedtségét – fedezhetjük fel a tanulmány kivonatában.

– Nemzetközi szinten is felfigyeltek már a kutatási eredményekre, melyek nagyban hozzásegítenek minket ahhoz, hogy a lepra terjedéséről és származásáról pontosabb képet kapjunk.

– Újabb vizsgálatok is szerepelnek a jövőbeli tervek között, és más, külföldi kutatókkal végzett, a lepra eredetének további elemzését célzó ismeretszerzés is, de egyelőre kiforratlan, kivel történik mindez, hiszen elég nagy az érdeklődés – húzta alá a dűlőben talált leletek jelentőségét Köhler Kitti.

A lepra vizsgálatánál még számos tény tisztázása várat magára. Nem egyértelmű például, miként terjed, ugyanakkor előfordulási formái is sok különbözőséget mutatnak.

– A legjellegzetesebb nyomai a betegségnek az arckoponya csontjain figyelhetőek meg. Ehhez kell, hogy társuljanak a vázcsontokon megfigyelhető elváltozások, így például a csonthártyagyulladás a hosszúcsontokon, de deformációk és gyulladásnyomok az ujjperceken is – avatott be a súlyos kór csonttani részleteibe az antropológus hölgy.

Megtizedelte a világ népességét

A történelem számos korszakában szedte áldozatait a krónikus fertőzés, mely még a múlt században is fel-felbukkant. Magyarországon az első ismert leprára vonatkozó írásos utalás a 11. század második feléből származik, ám a betegség Európában akkor terjedt el igazán, amikor a 13. században a keresztes háborúkban harcoló katonák az „öreg kontinensre” hozták azt.

Mára azt hitték, eltűnt e fertőző megbetegedés, azonban világszerte még ma is akad példa a kór jelenlétére: ezért is olyan fontos a kórokozó vizsgálata, hiszen segíthet hozzájárulni napjaink fertőzéseinek visszaszorításához.

Hartai Gergely