A meztelen szobor, dédapáink megpróbáltatásainak emlékműve

A köznyelv szerint meztelen szobornak nevezett alkotás ruhátlanságában valójában nincs semmi szokatlan. Szentgyörgyi István szobrászművész régi hagyományt követett az emberi test szépségét is hirdető művében azzal, hogy alakjain csak egy fegyver és egy sisak őrzi a harc emlékét. Ez a megfogalmazás ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy dédapáink teljes kiszolgáltatottságban, gyakran valóban szinte a puszta testükkel álltak szemben a modern fegyverek tüzével.

A világháború a történelemben addig példátlan emberáldozatot követelt, a régi Magyarország területéről hadba vonult közel négymillió katonából majd’ másfélmilliót tett ki az elesettek és örökre megrokkantak száma. A Monarchia haderején belül ráadásul nagyon magas volt a magyar hősi halottak és sebesültek aránya, mivel keményen helytállva olyan, a harc sűrűjében forgolódó alakulatokban szolgáltak, mint a lovasság, vagy a gyalogság. Egy nemzedéknyi ember veszett oda, a haza színe java. Csupa erős, egészséges fiatal, akik közül soknak utódja sem maradt, hogy tovább vigye fiatalon eltávozott apja örökét.

A veszteségek hatására már a háború első évében elhatározták, hogy mihamarabb emléket állítanak a frontok áldozatainak. Sokat lendített a dolgon egy első vonalban szolgáló tiszt, báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy Tisza István miniszterelnökhöz, később Zita királynéhoz intézett felhívása, amelynek következtében a háború utolsó előtti esztendejében az országgyűlés törvényt alkotott a hősök emlékének megörökítéséről. A belügyminiszter rendelkezésére ezeket az emlékműveket a háborút követően szándékoztak elhelyezni, de erre hamarabb nem is lett volna lehetőség. 1924-ben a nemzetgyűlés május utolsó vasárnapját a hősök emlékére nemzeti ünneppé avatta, s a húszas években országszerte elkezdődött az első világháborús hősi emlékművek felállítása. Ettől kezdve a települések anyagi lehetőségeitől, közönségétől függően különböző színvonalú, de általában jeles alkotások hirdették az új határokon belül, néhol azon túl is az akkor még megismételhetetlennek gondolt nagy háború elesettjeinek neveit.
Szolnok 305 első világháborús hősi halottjának emlékjelét 1926-ban állították fel a mai rendelőintézet környékén, mint Hősök Szobrát. Alkotója a kor ismert szobrászai közé tartozott, a szolnoki mellett Budapesten, Soroksáron és Kiskunhalason is látható általa formált első világháborús szobor. A Hősök Szobra a rendszerváltásig álló szovjet emlékoszlop miatt került a város jelenlegi, talán még méltóbb pontjára. Ma egykori helyéhez közel a következő háború elesettjeinek emlékműve, Györfi Sándor alkotása áll.

Szentgyörgyi István az elhunytaknak állított emléket életében

Szentgyörgyi István (1881—1938) szobrász, a neoklasszicista stílus jellegzetes képviselője eredetileg kőfaragóként dolgozott. Később a budapesti Iparművészeti Iskolában és a brüsszeli akadémián képezte magát. 1925-től a Képzőművészeti Főiskola tanára és több kitüntetés, aranyérem és díj birtokosa volt. Számos emlékművet, hősi emléket, síremléket, díszkutat készített. A Magyar Nemzeti Galériában tizennégy, a római Modern Múzeumban egy szobra látható.