Több évtizedes történet egy új fejezete kezdődött el

A hetvenes évek második felében egyre inkább kiteljesedő hazai táncház mozgalom hívta életre az évtized végére a táncháztáborokat Magyarországon. Az úttörő munkából pedig alaposan kivette a részét a Jászberényi Táncháztábort szervező Jászság Népi Együttes először Papp Imre, majd Szűcs Gábor vezetésével.

A folyamatosan, évről évre megrendezett tábornak rendre több száz látogatója volt a Kárpát-medence minden szegletéből, de a világ számos pontjáról is érkeztek a népzene és néptánc elkötelezett hívei vagy azok, akik épp csak ismerkedni szerettek volna a felbecsülhetetlen értékű szellemi örökséggel. A népi együttes Víz utcai székházának felújítása miatt azonban két évig nem volt lehetőség a tábor megszervezésére. Már pedig a jászságosok feltett szándéka, hogy a táncháztábort a kényszerű szünetet követően ismét olyanná építsék, mint korábban volt, tehát a Kárpát-medence egyik meghatározó, értékátadó folklór rendezvényévé.

– A székházépítés munkálatai február végére alakultak úgy, hogy el mertük kezdeni a tábor szervezését, előkészítését – jegyezte meg Szűcs Gábor. – Az előrejelzések szerint úgy hetven, nyolcvan táborlakó érkezik a héten. A hazai vendégek mellett Ausztráliából, Angliából, Svájcból, Németországból, illetve Kanadából is jönnek Berénybe. Nagyon szeretném, ha jövőre a látogatók száma már megközelítené a másfélszázat. Ehhez már ősszel megkezdjük az előkészítését. Nehéz munka, hiszen mostanra már rengeteg tábor zajlik ebben az időben, ugyanakkor nem akarunk lemondani hagyományainkról és ismét szeretnénk felépíteni a jászberényi tábort – tette hozzá.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Busai Zsuzsanna és Busai Norbert felvidéki, magyarbődi táncokat tanít a résztvevőknek. Fotó: Banka Csaba
[/caption]
– Klasszikus zenét játszottam korábban és szó szerint a jászberényi táborban hallottam először igazi népzenét harminc évesen, 1981-ben – emlékezett vissza Pál Mihály népzenész. – A napokban elhunyt Halmos Béla tanította akkor nekünk a széki muzsikát. A hatás pedig olyan erős volt, hogy egy egész életre meghatározta az utamat. Itt, a zenésztáborban vált egyértelművé számomra, hogy ezt kell csinálnom, mert a népzene segítségével tudom igazán kifejezni magam. Utána pedig elhívott a népi együtteshez Papp Imre, én pedig elfogadtam az ajánlatot. Először a régi székház portás szobájában laktam egy évig, de nem csak akkor, azóta is itt van az otthonom.

Pál Mihály élete részévé vált a zenésztábor, s már jó ideje természetesen nem diákként, hanem oktatóként mutatja meg a fiatalok számára az eredeti forrásból építkező népzenét.
– Természetesen mindig volt táncház is a délelőtti, délutáni oktatások után. Mégis a leghangulatosabb „táncházak” azok voltak, amelyek a sátrak között összeálló alkalmi együttesek muzsikája hívott életre. Az pedig, hogy most két év kihagyás után ismét itt vannak a táncosok és a zenészek, mutatja, hogy van jövője továbbra is a berényi táncháztábornak.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Pál Mihály a magyarpalatkai, mezőségi muzsikát mutatja be a fiataloknak. Fotó: Banka Csaba
[/caption]
– Számítástechnikával foglalkozom, de huszonéves korom óta járok Jászberénybe, már a legelső táborokban itt voltam – emlékezett vissza a szigetszentmártoni Katona Tamás. – Emlékszem, akkoriban úgy gondoltam, hogy ha elérem a 45 éves kort, akkor már hagyom a fiatalokra a táncot. Mindez nem így alakult, immár azt mondhatom, hogy velem együtt „öregedett meg” a táncház is. Ötvenhét éves vagyok, de nem mondom, hogy valaha is abbahagyom, pláne úgy, hogy évről évre találkozom ismerős arcokkal.