Ismét rábukkantak az elveszettnek hitt lelőhelyre

A Damjanich János Múzeum munkatársai Tiszaigaron jártak a napokban. Úti céljuk olyan lehetséges régészeti lelőhelyek felmérése volt, melyekre szerte heverő cserép- és csontmaradványok hívták fel a figyelmet. Látogatásuk azután váratlan eredménnyel zárult, mert közben a helyiek segítségével egy régóta keresett, de már elveszettnek hitt gazdag lelőhelyet is sikerült újra azonosítaniuk.

Dr. Tárnoki Judit bronzkoros régész elmondása szerint munka közben az egykori tiszaörvényi szarmata település felszínen található nyomait észrevevő kísérőjük, Darabos László helytörténész említette Tiszaigar Földvár elnevezésű dombját. Akkor ébredt bennük az a remény, hogy a szerencse talán egy már több mint, másfél száz éve felfedezett, majd újra köddé vált területre vezeti ismét őket. Várakozásukban végül nem kellett csalódniuk, igaz nem teljesen a várt módon zajlottak az események. Az ugyan hamar kiderült, hogy a Tiszaigar külterületén levő, szintén fontos lelőhelyet ígérő terület, amit ma Földvárnak neveznek, nem a keresett objektum, de innen már csak egy lépés volt hátra a szerencsés végkifejletig.

– Azt tudtuk, hogy a helység belterületén kell lennie annak a 19. század második felétől többször kutatott úgynevezett bronzkori tell-településnek, de ez nem az a hely volt, ahol álltunk. Annak másutt, a helység belterületén kellett lapulnia valahol. Darabos László elvezetett bennünket egy, az utca által kettévágott Veresdomb nevű magaslathoz, aminek oldalából egymás után húzgáltuk ki a szépen díszített bronzkori cserepeket. Helyben voltunk.

Járkálásunkkal felhívtuk magunkra a figyelmet, hamarosan összeszaladtak az utca lakói is. Ráadásul házigazdáink sem maradtak szórakozás nélkül, amennyiben annak tekinthető egy dombtetőn hangos kiabálással boldogan ugráló régész látványa – zárta élménybeszámolóját dr. Tárnoki Judit.

Az egykor mintegy hatvan méteres átmérőjű, mára félbemetszett, elhordott és két méternyit lekopott, de még így is tekintélyes magasságú dombról ugyanis kiderült, hogy azonos azzal a Tariczky Endre és Milesz Béla által a 19 században és az 1900-as évek legelején kutatott, majd Raczky Pál által is keresett, Igar belterületére jegyzett magaslattal, amit a megye régészei, mint gazdag lelőhelyet hosszú évek óta keresnek – mondta el Szilágyi László, a település polgármestere, aki a régészek munkáját segítette.

Ezzel egy olyan kimagasló fontosságú kulturális emléket sikerült újra megtalálnia a bronzkoros régész és a helytörténész mellett dr. Vadász István tiszafüredi múzeumigazgatóból álló csapatnak, amely kezdeményezésükre mihamarabb felkerül majd a Kulturális Örökségi Hivatal által nyilvántartott különösen fontos régészeti emlékhelyek listájára. Az eddigi ásatások múzeumba került anyaga ugyan nagyrészt megsemmisült a világháborús pusztításban, de a mostantól fokozottan védett régészeti lelőhelynek számító telep várható gazdagsága a jövőbeni feltárások során nagyon sok értékkel gazdagíthatja majd ismereteinket a hazai bronzkor történetéről.