Ötven éve hunyt el a legszolnokibb költő

„Mint Kiss Gábor (1895-1963) életművének kutatója és kiadatlan verseinek feltárója, bízvást állíthatom, hogy halálának 50. évfordulóján is méltó az emlékezésre, ezért közlésre ajánlom ezt az írást” – ajánlotta be lapunknak Kiss Gábor mementóját Szurmay Ernő. Ha pedig a Verseghy Kör tiszteletbeli elnöke valakire felhívja a figyelmet, az bizonyára érdemes is az életének és munkásságának a bemutatására. Hát akkor lássuk csak, kit ajánlott be Szurmay Ernő

„Az 1895-ben Beregszászon született Kiss Gábor első verseskötete „Az átokország diákja” címmel Trencsénben jelent meg. Bár Ady Endre szolíd biztatása további versek írására ösztönözte, következő kötete, a „Szolnoki hárfa” csak 1933-ban látott napvilágot. Igaz, verseit országos és vidéki lapok gyakran közölték és időközben tizenhat irodalmi társaság is megválasztotta tiszteletbeli tagjának.

További verseskötetei: az 1935-ben megjelent „Majtény után”, majd az 1938-as kiadású „Téli szonett” és a nyomdából 1941-ben kikerülő „Tebenned bíztunk” három gondolatkör: a hazafiság – főleg Trianon traumája –, a bigottság nélküli vallásosság és a beteljesületlen szerelem költői megfogalmazásai. A múlt század ’20-as éveinek elején Szolnokra került Kiss Gábor a Városházán kapott állást, s hamarosan árvaszéki ülnökként az árvák gyámola lett. De nevéhez fűződik a városi csecsemő- és gyermekvédelem fejlesztése és megszilárdítása is. Aktákkal zsúfolt szobájában szolnoki tartózkodása alatt Móricz Zsigmond is gyakran felkereste a közéletben egyre nagyobb szerepet betöltő költő-hivatalnokot. Nevéhez fűződik a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör megszervezése, egy városi könyvtár létesítésének kezdeményezése és tevékeny részese volt Verseghy hamvainak hazaszállításának is.

Amikor bekövetkezett 1944 vészterhes nyara, munkahelyén vészelte át a szeretett városát sújtó szőnyegbombázásokat, s ott maradt akkor is, amikor minden városházi hivatalnok elhagyta irodáját. Egyedül várta be a szovjet csapatok bevonulását, s egy ideig ellátta a város ügyeinek intézését. A konszolidációt követően állásából menesztették, rövid ideig vizsgálati fogságban tartották, főleg olykor irredenta fennhangú versei miatt. A Verseghy Ferenc Irodalmi Körben betöltött tisztségétől megfosztva új munkahelyet keresett, ahol lassan visszanyerte lelki egyensúlyát, s ezután született verseiben felcsillan a szebb jövőben való hit reménysége is.

Hátrahagyott verseit az életművét elemző tanulmánnyal együtt a Verseghy Ferenc Könyvtár jelentette meg, 2005-ben. A könyvtár és a Verseghy Kör kezdeményezésére a szolnoki önkormányzat emléktáblát helyezett el a Szabadság tér 2. számú ház falán, ahol a költő élete utolsó éveiben lakott. A márványtáblát 2006 januárjában avatta fel a város” – méltatta Kiss Gábort Szurmay Ernő.