2015.06.10. 12:22
Lehengerelték a világot a magyar divattervezők
„Azt gondoltuk, hogy hosszú távon nem maradhatna fenn, lassan elsorvadna a jász hímzés motívumvilága, ha csak díszpárnákon és terítőkön jelenne meg. Ezért próbálunk már a kezdetektől újabb és újabb funkciókhoz, újabb és újabb felhasználási lehetőségeket találni.”
A napokban megtartott szakmai fórumon a jászság népművészeti értékeinek jelenkori felhasználási lehetőségeiről tartottak szakmai fórumot a téma avatott szakemberei.
Tajti Erzsébet viseletkészítőként évtizedek óta részese, illetve motorja is annak, hogy a térség népművészeti hagyományait életben tartsák.
– Mérföldkövet jelentett a Jászságban, amikor 1995-ben a redemtio 250. évfordulójának megünneplésére – mondta Tajti Erzsébet –, a kiskunhalasi hármas-kerületi megemlékezésre a Jászságból jó néhányan a hagyományos jász viseletben szerettek volna megjelenni. Az ezt követő években egyre inkább szaporodott az olyan rendezvények, kulturális és hagyományőrző események sora, ahol meg lehetett jelenni ezekben a viseletekben.
Szélesedett a lehetőség, egyre több hagyományőrző csoport is szerette volna elkészíttetni a viseletet.
Ahogy pedig minél inkább „újra felfedezték” maguknak az emberek, a jász viseletet és a jász hímzést, megnövekedett az igény az egyéb felhasználási lehetőségekre is. Azt pedig egyértelműen láttuk, hogy ehhez olyan új funkciókra, új területekre is szükség van, mert – ahogy említettem – csak díszpárnákon megjelenve egy idő után elsorvadna a hetvenes években „ismét megtalált” örökség.
Ennek a következménye, hogy immár az ajándéktárgyak mellett fiatal tervezők megtalálták a módját, hogy miként alkalmazhatják ruhaterveiken, használati eszközökön az ősök hagyatékát.
– Amikor elindultunk ezen az úton, nem gondoltuk volna, hogy ilyen széles körben elterjedhet ismét akár a viselet is. Talán az egyik legmeglepőbb eset az volt, amikor egy a jászságból elszármazott zenetanár – orgonaművész házaspár szerette volna elkészíttetni a maga viseletét. Öland szigetén élve a helyi közösség kérte a házaspártól, hogy olyan ruhát viseljenek, amely szülőföldjüket idézi.
Igaz, hogy korábban a házaspár már Budapesten élt, de jászként úgy gondolták, hogy elkészíttetik a kért ruhákat. Nagyon örültünk annak, hogy még a Balti–tenger egyik szigetére is elkerülhetett a férfi- és női viselet egyaránt. A távlatokat pedig egyelőre nem tudjuk felmérni, csak reménykedni tudunk, hogy van jövője a kezdeményezésnek – teszi hozzá a viseletkészítő.
– Már most dolgoznak olyan fiatal tehetségek, könnyűipari mérnökök, tervezők, akik egymás után vetik fel ötleteiket, próbálkoznak meg új területekkel.
