Túl a kilencvenen, már lazíthat egy picit

Kiváló fejszámoló hírében állt, túl a kilencvenen sem kopott sokat ez a tudása. Ötgyerekes családból származik, a második világháború végén már húszéves volt.

Sokszor olvassuk és halljuk, hogy a huszadik században bizony nem volt egyszerű az élet. Világháborúk, forradalom és politikai viharok tarkították az 1900-as éveket, viszont az ilyen nehéz időkben mutatkozik meg igazán az emberi tehetség.

Lengyel József gyerekkora is nehéz és megpróbáltatásokkal teli volt, de tehetségére támaszkodva sokra vitte.

– Édesapám a második világháborúban, törzsőrmesterként Munkács térségében teljesített szolgálatot, amikor 1942-ben egy veseprobléma elvitte.

– Ezután a család fenntartása gazdálkodó nagyszüleimre maradt – mesélte az 1925-ös születésű férfi. Testvérei korán elköltöztek Tiszaigarról, máshol próbáltak szerencsét, így nagyszülei halála után szinte egyedül maradt idős édesanyjával.

– Egész életemben a mezőgazdaságban dolgoztam, először, mint gazdálkodó család gyermeke, majd, mint szövetkezeti tag, később irodai adminisztrátor. Fiatalon megpróbáltam kilépni ebből a közegből, de nagyapámnak szüksége volt a munkaerőre – emlékszik vissza Lengyel József az 1940-es évek elejére.

Mindig Tiszaigaron élt, fiatalon sem jutott eszébe a költözés. Lovaikat az oroszok és a háború elvitte, eszközök és állatok híján a megmaradt földet nem tudták művelni sem. A világháborút követően így nem volt mit tenni, belépett az 1949-ben alakuló mezőgazdasági szövetkezetbe.

Mai napig pontosan emlékszik a forró nyári napokon végzett fizikai munka nehézségeire. A szövetkezet dolgozójaként már képezhette magát, először könyvelő, majd társadalombiztosítási és munkaügyi ügyintéző képesítést szerzett.

A környéken híres fejszámolóként ismerték, a számtan mindig erőssége volt. Munkájából adódóan többezer ember munka- és pénzügyeit intézte.

– Akkoriban még nem volt számítógép, minden munkafolyamatot mi csináltunk. Ez komoly fejszámolással járt, sokan csodálkoztak azon, milyen gyorsan osztok-szorzok – nevet, miközben a régi emlékeket kutatva elmereng.

Lengyel József nemsokára osztályvezető-helyettes lett. Nyugdíjas éveit tölti 1986 óta, eleinte hobbikertészettel és borokkal foglalkozott.

– Életemet ugyanazon a munkahelyen és munkakörben dolgoztam végig. Sok embert ismerek, százak és ezrek nyugdíj- és adóügyeit intéztem az évtizedek során.

– Büszke vagyok rá, hogy munkám mindig közmegelégedés tárgya volt – mondta a 92 éves férfi, aki a falu közéletében jelentős szerepet töltött be.

Szakmai pályája mellett zene- és sportkedvelő emberként is ismerik, aki sokat tett a helyi sportért, a fiatalokért, de a szórakoztatásból is nagyban kivette a részét.

– A Tiszaigaron 1950-ben megalakult sportegyesületnek huszonöt évig voltam elnöke. Sokat dolgoztunk a helyi sportélet fellendítése, a fiatalok lehetőségeinek javítása érdekében – fogalmazott Lengyel József, aki tangóharmonikán és cimbalmon remekül játszik.

Évtizedeken át, ha mulatság vagy bál volt a faluban, zenekarával ők gondoskodtak a talpalávalóról. Idén hatvanhét éve házasok feleségével, szemeit leszámítva az egészsége jól szolgál.

Életművét Díszpolgári címmel ismerték el 2014-ben. A nyugdíjas évek nagyrészt kertészkedéssel teltek, bár az utóbbi időben ez is háttérbe szorult.

„Túl a kilencvenen, már lazítani kell egy kicsit, nem lehet mindig csak dolgozni”

Korábban bort is készített

Lengyel József korábban bort is készített, olyan szőlőfajtákat sikerült termeszteni, melyet a helyiek addig nem ismertek.

– Egy szakember is meglátogatott az Egri borvidékről, kóstolás után elismerően szólt a boraimról. Kilencven felett viszont jobban kell figyelni az egészségemre, így manapság a kertészkedés is elmarad – magyarázta Tisza­igar díszpolgára.

Ujvári László