Pingpongütővel a kezében szaladt a megyéspüspök

Mindenhol pap vagyok — ezzel a címmel jelent meg dr. Beer Miklós könyve, mely komor, komoly és vidám történetekkel hozza „emberközelbe” a püspököt. A főpásztor, ahogy a kötetben, úgy a beszélgetésen az életéről mesélt. Mesélt a szó igazi értelmében, hiszen hol novellába illő, hol anekdotikus történeteken át idézte fel életútját.
Így például arról, hogy szülei sok gyermeket szerettek volna, ám sokáig hiába várták, hogy megszülessen az első. Édesanyja ezért elhatározta, hogy első gyermekét az Istennek ajánlja. Édesapja azonban jó ideig erről hallani sem akart. Úgy gondolta, ha fiú lesz, legyen mérnök, mint ő. Ám aztán csak rábólintott az anyai szándékra, és nemsokára meg is született a későbbi püspök.

Beer Miklós szerint azonban nem csak ez vitte közel a papi hivatáshoz, hanem minden nehézség, megpróbáltatás is. Gyermekkorára ugyanis árnyékot vetett a háború és a kitelepítés. Kisgyerekként, a főváros ostromakor vesztette el édesapját. A háború után édesanyjával egy rokonokhoz költöztek, ám nem sokkal később mindhármukat kitelepítették. Gyermekként még nem sokat értett a felnőttek aggodalmából, mikor felszálltak a vonatra, ám máig megmarad, hogy édesanyja azt találgatta, megáll-e a szerelvény Záhony előtt. Megállt. Egy szabolcsi kisfaluba kerültek, egy kuláknak kikiáltott család parasztházába szállásolták be őket és még egy másik családot.
A kitelepítés idejéből idézte a püspök édesanyját, aki egy este az égre felnézve ezt mondta:  „Kisfiam, ezek a csillagok ugyanúgy látszanak itt Szabolcsban is, mint Budapesten vagy Zebegényben. Itthon vagyunk, mert az Úristen közelében élünk.”
Beer Miklós elmesélte azt is, hogy elsőre egy kerületi pártbizottság ajtaján kopogtatott a papi szeminárium helyett, ahonnan az első nap haza is küldték. Nem ismerte elég jól Budapestet, így a vasútállomásról taxival indult a szemináriumba, ám az nem tudta, hogy két szomszédos kerültben is van ugyan olyan nevű utca. A taxis pedig elsőre abba a utcába vitte, ahol a megadott címen a pártbizottság volt. Így némi kerülővel jutott el a szemináriumba, ahol zárt ajtókat talált. Mint kiderült, a tanítás abban az évben egy héttel később indult, ám az erről szóló értesítést nem kapta meg. Így fordult is vissza és indult haza édesanyjához, aki mikor meglátta a kapuban összecsapta kezét: „Fiam, téged már haza is küldtek?”
Beer Miklós káplán éveiből két történetet is idézett. Egyszer egyik hittanos tanítványa büszkélkedve mutatta új verseny kerékpárját. Fiatal atyaként ő rögtön elkérte, hogy kipróbálja. Igazi bajnokként meg is tekerte a biciklit. A tér végéhez érve pedig a kontrába taposott. Fékezés helyet azonban csak hátrafelé pörgött a pedál. A kerékpáron ugyanis, akkor még szokatlanul, nem volt kontrafék. Így teljes lendülettel száguldott a falnak. Kezéről, arcáról lehorzsolódott a bőr, az új bicikli első kerekében pedig egy hatalmas nyolcas lett.
Másik alkalommal éppen hittanórát tartott, amikor két fiatal egy pingpong ütőt dobott be a terem csukott ablakán. Az ütőt felkapva rohant a „farkaskölykök” után. Néhány sarokkal később fülön is csípte őket. „Erre még szükségetek lehet” — nyújtotta oda a ütőt a fiúknak, akik meglepetésükben csak annyit nyögtek ki: „az atya ilyen jól fut?”
Beer Miklós azóta is szeret meglepetéseket okozni. Egyszer az egész váci önkormányzatot meglepte azzal, hogy egy ünnepi ülésen bejelentette, püspöki birtokra tett szert, méghozzá a város üdülőövezetében, a Dunakanyar legszebb pontján. Talált ugyanis egy kicsiny, talpalatnyi területet, melyet még nem kerített körbe senki. Ő azt „birtokba vete”, és oda jár ki gyönyörködni a tájban, ha fáradt és egy kicsit pihenni akar.

NÉVJEGY

Dr. Beer Miklós

Született: Budapesten, 1943. június 1.

Iskola: Tanulmányait a budapesti Központi Szemináriumban folytatta. A Hittudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá.

Pályája: Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. Lelkipásztori szolgálatát Kőbányán, Szobon, Márianosztrán végezte, majd 21 éven át Pilismaróton volt plébános. Közben teológiát tanított az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, melynek később rektora is volt. 2000. április 8-án az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, majd 2003 májusában a pápa kinevezte a Váci Egyházmegye püspökévé.

Könyvei: Élet, hit, lélek. Mindenhol pap vagyok.

Püspöki jelmondata: Permanentes In Fide, azaz Rendületlenül a hitben.

Született: Budapesten, 1943. június 1.

Iskola: Tanulmányait a budapesti Központi Szemináriumban folytatta. A Hittudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá.

Pályája: Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. Lelkipásztori szolgálatát Kőbányán, Szobon, Márianosztrán végezte, majd 21 éven át Pilismaróton volt plébános. Közben teológiát tanított az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, melynek később rektora is volt. 2000. április 8-án az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, majd 2003 májusában a pápa kinevezte a Váci Egyházmegye püspökévé.

Könyvei: Élet, hit, lélek. Mindenhol pap vagyok.

Püspöki jelmondata: Permanentes In Fide, azaz Rendületlenül a hitben. -->