A fiúk kardot és huszárt, a lányok babát és szívet kaptak

— A mézeskalácsos és a fafaragó mestersége összetartozik, mert a tészta nyomóformáját fából készítik. Én a faragást, a fa megismerését illata, erezete alapján nagyapámtól sajátítottam el, aki minden faeszközt maga készített a gazdaságban, de végül a mézeskalács vitt vissza ehhez a mesterséghez is. Most a nyomóformák faragása mellett hagyományos népi bútorokat is készítek. Karcagon sok mézeskalácsos volt, többüket, Meggyesi nénit, Nemes bácsit ismertem — meséli Andrási úr.

Ezt a hagyományt 1985 óta ápolja, s a helyi mesterek felkeresése, a nagymamája házában készült kiváló mézeskalács receptjének ismerete, továbbá a karcagi hagyomány kutatása mellett Debrecenbe és Jászberénybe indult a szakma fortélyait ellesni. A neves Huszár András volt egyik tanítója. Végül nem a szorosan vett karcagi, hanem az alföldi hagyományt újította fel, ezen belül próbálja erősíteni szülővárosa sajátosságait. Motívumokat vesz át máshonnan is, de nem másolja, hanem saját igénye szerint átfogalmazza őket.

— Minden tájegységnek megvan a maga mézeskalács-készítési stílusa. A dunántúli puszedli más, mint az alföldi, mások a formák, más a csomagolás, és ami igen lényeges különbség, az Alföldön jóval több a méz benne — tudtuk meg a mestertől. Ezt az édességet az 1800-as évektől kezdték vásárokon, búcsúkban árulni, s ekkor alakultak ki a legkedveltebb formák, a szív, a baba, majd a szabadságharc után a kard és a huszár alakja.

Számos díjjal ismerték el munkásságát

Andrási Mihály mézeskalács-készítő és fafaragó népi iparművész Karcagon él. 2003-ban Népi Iparművész címet kapott, ezenkívül számos egyéb díjjal ismerték el a munkásságát, többek között 2008-ban Király Zsiga-díjjal. Feleségével idén kapták meg a Kunkapitányok Tanácsának Illéssy János Hagyományőrző Díját. Számtalan kiállításon vett részt az Iparművészeti Múzeumban, a Vigadó Galériában, a Vajdahunyad Várban, a Néprajzi múzeumban, Erdélyben, továbbá Franciaországban, Németországban, Olaszországban.

— A híres tükrös szív, ami sokak számára a mézeskalács jelképe, speciálisan magyar alkotás — mondja Andrási Mihály. — Lányoknak, asszonyoknak vették, s a megajándékozott a tükörben nézhette meg, milyen szép, mert az udvarlásnál volt szerepe. Emellett a mézeskalácsosok régen cukorkákat is készítettek házilag, aminek a legleterjedtebb fajtája a mentolos, a rumos, továbbá a tőlünk világszerte elterjedt selyemcukor volt.

Arra a kérdésre, hogy kihaló mesterség-e a mézeskalácsosság, Andrási úr szomorú egyetértéssel bólintott. Úgy látja, támogatás hiányában a teljes hazai hagyományos kézművesség ebben a cipőben jár, nincs, ami megvédje őket a Nyugatról érkező hatások ellen. Az ő munkáját talán lánya folytatja majd az otthoni műhelyben, melyhez a kemencét is saját maga építette. Továbbá 2004-ben útjára indított egy Csíkszeredában élő erdélyi mestert, aki megél belőle, de ha minden így marad, a szakma megszűnésének folyamatát csak lassítani tudják, megállítani már nem.

Legalább húsz százaléka méz

A jó mézeskalács szinte teljesen kézi munkával, fatüzelésű kemencében készül, és a legalább húsz százalékát kitevő méz mellett a cukron és liszten kívül házi tojásból gyúrják a tésztáját. Ízesítésére szegfűszeg, fahéj, koriander és szerecsendió szolgál.

Képszöveg: Nincs, ami a hagyományos magyar kézművességet megvédje a Nyugatról jövő hatások ellen — véli Andrási Mihály Fotó: Csabai István  

Számos díjjal ismerték el munkásságát Andrási Mihály mézeskalács-készítő és fafaragó népi iparművész Karcagon él. 2003-ban Népi Iparművész címet kapott, ezenkívül számos egyéb díjjal ismerték el a munkásságát, többek között 2008-ban Király Zsiga-díjjal. Feleségével idén kapták meg a Kunkapitányok Tanácsának Illéssy János Hagyományőrző Díját. Számtalan kiállításon vett részt az Iparművészeti Múzeumban, a Vigadó Galériában, a Vajdahunyad Várban, a Néprajzi múzeumban, Erdélyben, továbbá Franciaországban, Németországban, Olaszországban. -->